Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Mátyás-Rausch Petra: Társadalmi mobilitás az erdélyi kincstári igazgatásban (1571–1629)
MÁTYÁS-RAUSCH PETRA 23 „az Varadi vagy Borbélj Ersebettől valo familia kepeben” 129 Ez a mondat Kun Gergely hunyadi birtokos végrendeletében szerepel, ahol azt írja le, hogy Nádudvari István a Váradi család képviseletében hogyan próbált protestálni a kincstári birtokfoglalás ellen. Az idézett mondat azért érdekes, mert kiderül belőle, hogy a Váradi családot Borbély Erzsébet révén (is) tartották számon a vármegyében, ez pedig alátámasztja a korábban leírt megállapítást, miszerint milyen fontos volt egy feltörekvő nemes életében az a bizonyos találkozás, esetünkben Borbély Györggyel. A fentiekben vázolt két életút számos ponton eltér egymástól, de abban mindenképpen megegyezik, hogy a megfelelő patrónus kiválasztása és előnyös házasság megkötése nélkül a korabeli Erdélyben igen nehéz lett volna a társadalmi emelkedés és a vagyoni gyarapodás, ez alól a kincstári vonalon dolgozó tisztviselők sem voltak kivételek. Az is érdekes kérdés, hogy a felemelkedő generáció milyen sikerrel vitte át örököseire a társadalmi mobilitásban elért pozícióit. Sem Gyarmati Gergely, sem Váradi János esetében nem lehet kijelenteni, hogy ez teljes mértékben sikerült volna. Gergely deáknál sejteni lehet, hogy a kincstári hivatalt és a hozzá kapcsolódó szaktudást talán sikerült továbbadnia, de karrierjének megtörése megnehezítette fia boldogulását. Váradi János fia pedig nem folytatta atyja munkáját, bár társadalmi pozícióit sikerült megőriznie. A két pálya közötti legfőbb különbség területi jellegű. Gyarmati Gergely deák az erdélyi állam központjában munkálkodott, közel az udvarhoz, szoros kapcsolatban a többi központi hivatal tisztviselőivel. Váradi János karrierje ezzel szemben egy vidéki gazdasági hivatalban indult el, majd szép lassan „közeledett” a központ felé. Nem tudjuk, hogy volt-e a klasszikus értelemben vett literátusi végzettsége, pályája alapján azonban a gazdasági értelmiség soraiba helyezném, ugyanis a korabeli vármegyei tisztségeket viselő nemesi életúttól merőben eltér sorsának alakulása. Gyarmati Gergely karrierje azt is jól példázza, hogy a kincstári igazgatásban hiába voltak nagy lehetőségek, ugyanakkora felelősséggel is járt itt dolgozni, és volt, aki belebukott. A szakértelem és hozzáértés azonban a legtöbb esetben meghozta gyümölcsét, hiszen Váradi János legalább öt fejedelmet szolgált ki élete során. 129 Erdélyi testamentumok IV. Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei (1661–1723). Szerk. S. Tüdős Kinga. Marosvásárhely 2011. 57.
