Századok – 2020
2020 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kovács Attila (szerk.): „Hova megyünk, bajtársak?” – „Világnak!”. Szlovénia és az ’56-os magyar menekültek (Máté Zsolt)
235 TÖRTÉNETI IRODALOM akartak a magyar forradalmárokhoz, méghozzá fegyveresen. Az érkezők közül akadt, aki a Muravidékről Ausztriába menekült, hogy onnan végül Kanadába távozzon. Az interjúk több ponton reflektálnak a korábbi tanulmányokban szereplő történésekre, így például a Lentiből érkező katonák esetére, az Ausztriába menekülés közben elhunytakra, illetve a rokonlátogatásokra. A muravidéki magyarok a menekültek beszámolói mellett az átkerült röpcédulákból, valamint a hangosabb demonstrációk során átszűrődő zajból is tudhatták, hogy mi történik a határ magyar oldalán. A következő írás Kovács Attila másik tanulmánya (Menekülttáborok és befogadó központok Szlovéniában), amelyből megtudhatjuk, hogy a szlovéniai táborokban élt 2361 menekült két harmada a magyar–szlovén határt lépte át a Jugoszáviába érkezők közül. Közülük 65 embert szervezett be a jugoszláv titkosszolgálat, amely azonban nem volt elégedett a beszervezettek munkájával. A hatóságok először szintén általuk próbáltak információkat szerezni, majd a magyarországi eseményekkel kapcsolatos kérdőíveket töltettek ki a táborlakókkal. A magyar és külföldi delegációk által is meglátogatott táborokat a belügyminisztérium működtette, általában néhány tucat főnyi személyzettel. Két alkalommal pedig lázadás tört ki, egy titkosszolgálati jelentés szerint egy új házirend bevezetése, egy visszaemlékező szerint viszont segélycsomagok elosztása miatt. Ami a csoport belső összetételét illeti, Kovács idéz egy korabeli államvédelmi forrást, melyben négy csoportra osztották a menekülteket: 1. nyugatorientált idősebb értelmiségiek; 2. fiatal értelmiségiek; 3. politikai hovatartozás nélküliek; 4. forradalomban résztvevők. A tanulmányhoz a szerző mellékelte a menekültek elszállásolására használt 13 épület korabeli és 2016-os fotóját is. Az utolsó írás Kolosa Tanja forrásközlése, amelyben Lenardič Stane újságírónak a borli várban tett látogatása alkalmával készített riportja olvasható. A szerző ezt a forrást azért emeli ki a további újságcikkek közül, mert a puszta számadatoknál többet közöl a menekültkérdés kezelésével kapcsolatban. A forrás nemcsak a rövid interjúrészletek miatt értékes, hanem mert általuk szlovén szemszögből ismerhetjük meg a menekültek ellátásának lehetőségeit. Hozzá kell tennünk, hogy a riporter a legtöbb esetben negatívan viszonyult a magyarokhoz, amire olyan félmondatok utalnak, mint „aggodalmamat fejeztem ki az iránt, hogy az emberek tizenegy év együttélés után a szovjetekkel most gyűlöletüket mutatják...” (109.) vagy „néhányuknál az volt az érzésem, hogy már nem gondolnak hazájukra, nem fontos nekik, mi történik otthon”. (109.) A tanulmányhoz csatolt – a menekülttáborban készült – fényképek közelebb hozzák az olvasóhoz a riporter által leírt állapotokat, hangulatokat. A munkában név-, hely-, szervezet- és politikai mutató segít a tájékozódásban. Bibliográfiájában 8 levéltári forrás, 13 újságcikk, 5 könyv és 30 tanulmány szerepel. Ebből mindössze öt nem magyar nyelvű. Ebből az is „kiolvasható”, hogy az 1956-os magyar menekültek szlovéniai története elsősorban a magyar kutatókat foglalkoztatja, de bízom benne, hogy a kötet – két nyelven való megjelenésével – segíti majd a magyar eredmények nemzetközi felhasználását is. Összességében elmondható, hogy a kiadvány hiánypótló, hiszen az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc menekültjeinek egy eddig kevés figyelmet kapó csoportjáról szól. Kétnyelvű lévén remélhetőleg a szlovén kutatókat is közelebb hozza majd e témához. Segítség lett volna a – nagyobb látószöget biztosító – jugoszláv kitekintés, amely azonban csak Kovács Attila első tanulmányát jellemzi. A szerzők ugyanakkor sajtóanyagok, személyes emlékek, levéltári iratok és a szakirodalom felhasználásával sokrétű munkát végeztek, a közölt illusztrációk pedig (44 kép, 15 táblázat és 2 térkép) a főszöveget kiegészítő többletinformációkat nyújtanak. A jövőben hasznos lenne egy bővített kiadásban Göncz László interjúit és a Bence Lajos által szemlézett cikkeket teljes egészükben közreadni. Máté Zsolt
