Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Mátyás-Rausch Petra: Társadalmi mobilitás az erdélyi kincstári igazgatásban (1571–1629)
20 TÁRSADALMI MOBILITÁS AZ ERDÉLYI KINCSTÁRI IGAZGATÁSBAN (1571–1629) nemesi udvarházat, több szőlőbirtokkal egyetemben. 109 Az udvarbíró 1623. május végén már biztosan nem élt, mert az ekkor íródott meghatalmazás, melyet felesége Borbély Erzsébet és fia, Ferenc részére állítottak ki, már néhaiként említi. 110 A fejedelem iránta érzett bizalmát mutatja az is, hogy 1618 és 1621 között ő volt Károlyi Zsuzsanna fejedelemasszony udvarmestere. 111 Kéméndi Váradi János felvázolt gazdasági karrierje és annak fejedelmeken átívelő sikeressége, „meg nem törése” egészen rendkívüli jelenség ebben az állandóan változó korban, és még különlegesebbnek láthatjuk, ha az életutat kiegészítjük egy érdekes „adalékkal”. A fejezet címében szereplő „üzletelő nemes” kifejezést nem véletlenül használtam Váradi Jánosra, noha a fentiek nem igazán támasztják alá Kubinyi erre vonatkozó megállapításait. Akkor mégis mi az oka annak, hogy Váradi Jánost üzletelő nemesnek tartom? Nem más, mint a bányászati tevékenysége miatt. A Hunyad vármegyei nemesércbányászattal kapcsolatban112 neve először Bethlen Gábor 1615-ben kiadott, az erdélyi bánya szabadságot szabályozó rendeletében tűnik fel, ahol a Hunyad vármegyei bányabirtokosok közé sorolták be.113 A fejedelmi rendelet szövege szerint Váradi János Verebély Mihály ugyancsak hunyadi birtokossal114 és ifjabb Krakker Györggyel115 művelte közösen a toplicai és a csertési aranybányákat. Közös vál lalkozásukról nem sok adat maradt fenn. Csehi András, Bethlen Gábor udvari szolgájának 1618-ban tett testamentumában említik, hogy az említett három bányavállalkozó 18 hordó bort vett Csehitől, de az árát – mintegy 350 forintot – még nem rendezték.116 A korabeli bányászat, főleg a mélyművelés igen költséges termelési ágnak számított, így általánosnak mondható, hogy az érckitermeléssel foglalkozók sok esetben hitel felvételére kényszerültek. Ez alól Váradi János sem volt kivétel, amit több kötelezvény is bizonyít. 1615 februárjában kelt elismervénye szerint sok gondja és nehézsége támadt a csertési bányák 109 MNL OL F 1 18. k. fol. 19–20. 110 MNL OL F 2 V. 479. 111 Jeney-Tóth A.: „... Urunk udvarnépe...” i. m. 87., 231., illetve MNL OL F2 V. 265–267. 112 A Hunyad vármegye területén folyó nemesércbányászat nem bírt akkora jelentőséggel, mint a vasbányászat, a Báthory-korból pár töredékes adat maradt fenn az itt folyó termelésről, a bányák tulajdonosai leginkább helyi lakosok, nemesek voltak. Lásd Mátyás-Rausch P.: Ércbányászat i. m. 206–208. 113 Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. Bp. 1880. 435–436. 114 Verebély Mihály bányászati kötődéséről keveset tudni, 1608-ban Báthory Gábor megbízható, hű embereként hivatkozik rá egy rendeletében, melyben azzal bízza meg, hogy lefülelje az érccsempészeket. Lásd RNL Klvt Beszterce város levéltára Urkunden Nr. 7952. 115 Ifjabb Krakker György édesapja nyomdokain haladva, aki ugyancsak bányászattal foglalkozott, a hunyadi nemesfémbányák mellett a zalatnai kitermelésben is érdekelt volt. Zalatnai működése alatt beházasodott egy helyi jómódú nemesi családba, a Kende famíliába. Apósa családja is foglalkozott bányászattal. Lásd MNL OL F 1 10. k. fol. 8–9. , illetve MNL OL F 2 V. 382–383. 116 Erdélyi testamentumok III. Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei (1600–1660). Szerk. Tüdős S. Kinga. Marosvásárhely 2008. 75.
