Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
PÁLOSFALVI TAMÁS 171 alakja. „Ma már azonban a hangsúly azon a tényen van, hogy a főnemesség és a király általában együttműködött, hogy az együttműködés mindkét fél érdekében állt, és ezért a konfliktus a normálistól eltérő állapot. Mindazonáltal a régi nézet továbbra is érezteti hatását. Konkrétan, még mindig adottnak szokás venni, hogy a főnemesség (nobility) és a köznemesség (gentry) koronához fűződő viszonya különbözött, amennyiben a köznemesség alapvetően fogékonyabb volt a király kérései iránt. A gondolat azon a feltételezésen alapul, hogy a főnemesség megválogathatta, kinek engedelmeskedik, mert nagyobb független hatalmat élvezett.”147 A valóságban ez nem tekinthető jelentős választóvonalnak: „A legtöbb nemzedékben voltak a főnemességnek olyan tagjai, akiknek befolyása közvetlenül a királyi kegy gyakorlásából eredt. És, fordítva, a köznemességet jelentős részben megállapodott, független személyek alkották, akik számára a királyi szolgálatból eredő előnyök vonzóak voltak, de nem nélkülözhetetlenek [...]. Mind a fő-, mind a köznemesség körében voltak olyanok, akiket általános vélemény szerint különösen szoros kapocs fűzött az uralkodóhoz, mások együttműködtek vele, de különösebb elkötelezettség nélkül, és megint mások semmiféle érdeklődést nem mutattak iránta.” 148 Az együttműködés királyi hatalom és nagybirtokos főnemesség között ráadásul folytatódott a „Tudor abszolutizmus” idején is. VII. Henrik ugyanúgy nem próbálta meg felszámolni a főnemesség helyi hatalmát, ahogy elődei sem. Éppen ellenkezőleg: továbbra is a királyi hatalom legfőbb képviselőinek tekintette őket a helyi ügyekben.149 Történtek persze változások, ezek azonban részben átmeneti nek bizonyultak.150 Amiből elég világosan következik, hogy a sikeres és eredmé nyes királyi hatalomnak nem volt előfeltétele a nagybirtokosok „szeparatista” törekvéseinek megzabolázása, tekintettel arra, hogy ilyen törekvések normális körülmények között nem is léteztek. Ehhez képest, Mályusz szerint, Mátyás halála után a magyar fejlődés azért zuhant vissza a 15. század közepi szintre, mert a nagy király nem semmisítette meg „magát a nagybirtokot” – beérte azzal, hogy a köznemesség segítségével „intézményesen” korlátozta a főurak befolyását. 151 A nagybirtok megsemmisítése, ezt Mályusz is belátta, „a korát megelőzően radikális” lépés lett volna. Valóban, ennyiben igazat adhatunk neki, erre ugyanis még évszázadokat kellett várni Európa nyugati felén is. Éppen ez bizonyítja azonban, hogy a hatékonyan működő államnak nem volt előfeltétele a nagybirtok 147 Rosemary Horrox: Richard III. A Study in Service. Cambridge 1991. 21. 148 Uo. 22. 149 Rosemary Horrox: Yorkist and early Tudor England. In : New Cambridge Medieval History. Vol. VII. Cambridge 1998. 494. 150 Steven J. Gunn: Early Tudor Government, 1485–1558. Houndmills, Basingstoke 1995. 23–28. De vö. uo. 42. : „The effect of all the changes we have reviewed so far was not to destroy the power of the nobility, but to modify it.” Vö. még Watts, J.: Making of Polities i. m. 344. 151 Mályusz E.: A magyar társadalom i. m. 382.
