Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
MONARCHIA VAGY RENDI ÁLLAM? 164 soha be nem tartott törvénycikkeket”. 116 Ugyanezt fogalmazta meg korábban Fraknói Vilmos is: „A Mátyás uralkodása alatt tartott országgyűlések története kétségtelenné teszi, hogy kormányzata az ország szabadságai, a saját ígéretei és a tőle szentesített törvények ellen intézett sérelmek szakadatlan láncolata volt.”117 Más szóval Mátyás „abszolút” uralkodó volt, akinek hatalmát senki sem próbálta meg korlátozni, így támaszkodnia sem kellett senkire az uralmát korlátozni próbáló csoportokkal szemben. A paradoxon, úgy vélem, nyilvánvaló: az uralkodó gyengébb, mint vélelmezett ellenfelei, hiszen kevesebb a birtoka, mégis bátran megteheti, hogy figyelmen kívül hagyja a hatalmát korlátozó országgyűlések határozatait. A nagy Mátyás, persze, még ezt is megtehette, szól a jogosnak tűnő ellenvetés. Ám maga Kubinyi érvelt amellett, hogy a helyzet még a Jagelló-kor „legsötétebb” éveiben sem változott meg drámaian. Szerinte az uralkodónak „a királyi birtokok nagymérvű csökkenése ellenére nagyon sok jogosítványa maradt” még II. Lajos korára is. „Ő gyakorolta a kinevezési jogot, közte a főpapok felterjesztését a pápához. Birtokokat ő adományozott. Ő hívta össze az országgyűlést, és szentesítette annak törvényeit. Udvari állásokat ő adott, a több száz fős udvari nemességet a rendes jogi utat megkerülve igazgatási feladatokkal is megbízhatta, és a királyi bandérium, az ország elit katonai alakulata is palotásaiból állt. Külügyekben, kivéve a háború és béke kérdését, ő volt egyedül illetékes. Egyes intézkedésekhez ki kellett kérnie tanácsa jóváhagyását, de beleegyezése nem volt megkerülhető , megtagadhatta például az elfogadott törvények írásba foglalását és szétküldését, így azok kihirdetés nélkül érvénytelenek maradtak”.118 Az 1523. évi országgyűlésen „a nemesek azt határozták, hogy amennyiben Lajos akar király lenni, és átvenni az egész kormányzatot, megvédeni jogaikat, a bűnösöket megbüntetni, akkor minden erejükkel mellette lesznek [...]. Úgy látszik, hogy a nemesség és az urak nagy része valóban a király mellé állt”.119 Amint a császári követ fogalmazott, „az egész nemesség és az urak nagy része azon a véleményen van, hogy a király egyedül uralkodjon és kormányozzon”. 120 A „széttagoltságot képviselő” urak 1522-ben a király távollétével magyarázzák az országban elszaporodott kártevéseket és hatalmaskodásokat (Lajos 116 Uo. 7. Vö. Teke Zsuzsa: A dekrétum fogalma és társadalmi szerepe Mátyás korában. In: DRH 1458–1490. 45. „A rendkívüli adó megajánlásáról is állandó vita folyt a király és az országgyűlés között, mígnem a rendek az adó nyílt ellenzőiből a király engedelmes adómegajánlóivá váltak.” 117 Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora (1440–1526). Bp. 1896. 323. 118 Kubinyi András: Országgyűlési küzdelmek Magyarországon 1523–1525-ben. In: Honoris causa. Tanulmányok Engel Pál tiszteletére. Szerk. Neumann Tibor – Rácz György. Bp.–Piliscsaba 2009. 126–127. 119 Uo. 129–130. 120 „Omnis enim nobilitas et maior pars dominorum est in tali sententia, ut rex solus regnat et gubernat.” Uo. 130. 24. jegyz.
