Századok – 2020
2020 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Monarchia vagy rendi állam? Gondolatok a késő középkori magyar állam jellegéről
MONARCHIA VAGY RENDI ÁLLAM? 152 világos, hogyan lehetett Ország elfogult bíró az Apponyiak vitájában; bár az oklevél fogalmazása valóban elég homályos, az világos, hogy az ispán is az elkövetők közé tartozott (patrator premissi facti [...] fore decernitur ) minden bizonnyal a felsorolt Apponyiak az ő segítségével vetették ki a panaszos László embereit Appony várából, ami egyébként – ismerve Ország Mihály elő- és utóéletét – egyáltalán nem volna meglepő.76 Olyan tucatügyekről van tehát szó, amelyekben a nagybírói irodák ru tinszerűen delegáltak az elfogult illetékes hatóság helyett másokat; ezekbe belelátni, hogy Hunyadi „tervszerűen” erősítette „szövetségesét, a megyei nemességet” – ehhez komoly elfogultság szükséges. Az országgyűlési határozatok vizsgálatánál ugyanezt az elfogultságot tapasztaljuk. „Ahová lépek, köznemesi politikai ambíciókat találok” – mondhatta volna Mályusz, és, mint tudjuk, aki keres, az talál. Az 1446. júniusi „kormányzóválasztói program” Mályusz szerint „báróellenességével egy pillanatra sem hagy kétségben, hogy a Hunyadi-párt és a köznemesség felfogását, akaratát és törekvéseit fejezi ki”, miközben, mint ugyanő megállapítja, „kézzelfoghatóan egyik követelményből sincs haszna a nemességnek”, mert a „rendelkezések közvetlenül Hunyadinak és bárói párthíveinek az érdekét szolgálják”.77 Világos tehát: a báróellenes cikkelyek a bá rók érdekeit szolgálják. A júniusi pontok egyike arról rendelkezett, hogy a báróknak az országgyűlésen le kell mondaniuk hivatalaikról, azok betöltését az országgyűlés kompetenciájába utalva. A rendelkezés célja világosan az, hogy királyi hatalom hiányában a főhivatalok legitimitását, egyben ellenőrzését megpróbálja biztosítani. Nem báróellenes intézkedésről van tehát szó, már csak azért sem, mert az 1447. márciusi országgyűlés már nemcsak a báróktól, hanem magától a kormányzótól is megkövetelte, hogy az évente pünkösdkor tartandó országgyűlésen mindig tegye le hivatalát – amit nehéz volna úgy értelmezni, hogy a báróellenes, Hunyadi-párti köznemesség saját szövetségesének hatalmát kívánta volna korlátozni. 78 A dekrétum folytatásában ugyanakkor „a hangadók” már a „prelátusok és bárók” – nem világos, ez miből következik, és hová lett időközben a köznemesség, amely „oly nagy számban” jelent meg az országgyűlésen, hogy a tanácskozásokat Rákos mezején kellett tartani. Mindenesetre Mályusz szerint „a köznemesség szá mára azonnali előnyt jelentő végzések [...] kimaradtak a decretumból. A prelátusok és a bárók arra hivatkozva, hogy ezek érettebb megfontolást igényelnek, a döntést 76 Lásd például DL 44981 (1461). 77 Mályusz E.: Magyar rendi állam i. m. 43. Az 1446. június 13-ai dekrétum egyetlen példánya (DL 13398.) sohasem volt megpecsételve, nem pedig elveszett a pecsétje, mint állítja DRH 1301–1457. 354. Ez ráadásul nem is lehet a végleges példány, mivel a pecsételési záradék szerint Hunyadi János erdélyi vajdai pecsétjével (sigillo nostro quo ut waywoda Transsilvanensis utimur ) akarták hitelesíteni, az 1447. márc. 25-én átírt példány viszont az universitas és a kormányzó pecsétjeivel (sub nostre universi tatis et magnifici domini Johannis de Hunyad gubernatoris sigillis) volt megerősítve (lásd uo. 361). 78 DRH 1301–1457. 368.
