Századok – 2020
2020 / 6. szám - VITA - Zsoldos Attila: Néhány kritikai megjegyzés az 1264–1265. évi belháború újrakeltezésének kísérletéhez
NÉHÁNY KRITIKAI MEGJEGYZÉS 1336 is, ahol két fiával együtt esett fogságba. A csatából elmenekülők közül egyedül IV. Béla unokáját, Béla macsói herceget tudjuk megnevezni,29 ő azonban királyi vér volt, akit nyilván kíséretének tagjai mentettek ki a csatából, amikor annak sorsa eldőlt, ami egyébiránt kötelességük is volt. Minden bizonnyal a Rátót nembéli Roland szlavóniai bánnal azonosított „Roland gróf” személye keltette fel Bácsatyai Dániel figyelmét, hiszen róla tudható, hogy nem vett részt az 1264–1265. évi belháborúban,30 így Enikel történetét felhasználva megte hető az 1267. évre áthelyezett belháború kulcsfigurájának. Ez a döntés aztán szükségszerűen vezetett annak a képnek a felvázolásához, mely szerint Roland, akit 1267. május 21-én még szlavóniai bánként említ egy spalatói oklevél dátumsora,31 előbb gyáván megfutamodik az isaszegi csatából, így döntve halomra IV. Béla terveit, aki azonban ennek ellenére megteszi az országból – Bácsatyai Dániel szerint szintén 1267-ben – kivonulni szándékozó kunok ellen induló királyi sereg vezérévé, majd a feladatát sikerrel megoldó bánt mégis leváltja és feldúlatja birtokait.32 Ez a szerfelett valószínűtlen elképzelés egyedül Enikel meséjére támaszkodhat, miközben nyilvánvaló ellentmondásban van a Rolanddal történteket megvilágító fő forrásunkkal, a már királlyá koronázott V. István33 1270. június 13-án kelt oklevelével. Eszerint Roland bánt az ifjabb király szülei (per parentes nostros ) küldték segítségére az országból kivonulni akaró kunok elle nében, utóbb viszont éppen azért lett kegyvesztett, mert parancsuk szerint (iuxta man datum eorum) jó szolgálatokat tett neki, azaz Istvánnak. 34 Említésre érdemes, hogy az oklevelet már akkor adta ki István, amikor semmi oka nem lett volna elhallgatni Roland szerepét a belháborúban, már persze, ha volt ilyen egyáltalán. Nem kevésbé erőltetettek azok a kifogások sem, melyekkel Bácsatyai Dániel a belháború 1267. évre történő áthelyezésének ötletével szemben cáfolatul felhasználható oklevelek megbízhatóságát próbálja kikezdeni. Ezek közé tartozik István ifjabb király és felesége, Erzsébet egy-egy oklevele. Mindkettő Gutkeled nembéli Kozma számára tett adományt foglal írásba, mindkettő említi Feketehalom ostromát, s mindkettőt 1265-re keltezték. Az ifjabb király oklevelének35 keltezése valóban téves, amint arra már Fejérpataky László figyelmeztetett,36 s az ő nyomán Karácsonyi János 1266 és 29 Zsoldos A. : Családi ügy i. m. 49., 51., 65–68., 69–70., 72. 30 Vö. 1264. dec. 6.: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II–XV. Collegit et digessit T[adija] Smičiklas. Zagrabiae 1904–1934. (a továbbiakban: CDCr) V. 315–317. és 1265. febr. 25.: uo. 332–333. 31 1267. máj. 21.: CDCr V. 430. 32 Bácsatyai D. : IV. Béla és István ifjabb király belháborújának időrendje i. m. 1072–1073. 33 Zsoldos A. : Családi ügy i. m. 119–120. 34 1270. jún. 13.: CDCr V. 547. 35 Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis I–XI. Studio et opera Georgii Fejér. Budae 1829–1844. (a továbbiakban: CD) VI/2. 389–390. 36 A datum per manus formulában szereplő alkancellár 1265-ben nem lehetett Péter, lásd Fejérpataky László: A királyi kanczellária az Árpádok korában. Bp. 1885. 119.
