Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Bódy Zsombor: Az önmagára irányuló tekintet. Van-e jelenkortörténet, és ha nincs, mi az?
AZ ÖNMAGÁRA IRÁNYULó TEKINTET 1316 történetírás nyilvános pozícióját visszaállítandó nem sok haszna van az érvelésnek a történeti megismerés korábbi módszereinek egyedüli érvényessége mellett.83 Amint a gondolat teret nyert, hogy a történelem léte csak hit kérdése, a történelem el is veszítette bizonyosságát.84 A lineáris folyamatként felfogott és a jelenből megfigyelhető és tudományosan elemezhető múlt helyét, úgy tűnik, elfoglalta az emlékezet és az örökség fogalma. A történelem megközelítését így nem az elemzés biztosítja, hanem az örökség hűséges ápolása és az emlékezet fenntartása.85 Annak a történészi – s ben ne a jelenkortörténeti – reflexív, elemző tevékenységnek, amely sok érdekes kutatói vállalkozásban jelenleg is folyik, mindenképpen van továbbra is tere. A tevékenység státuszát, ismeretelméleti alapjait, kapcsolatát más reflexiós formákkal azonban érdemes lenne újra gondolni. A kérdés, amelyet néhány éve Nora fogalmazott meg a múlt jövőbeli kutatójával kapcsolatban, egyelőre nyitva marad: „De történésznek kell majd még hívni?” 86 THE INWARD-LOOKING GLANCE Is There a Contemporary History, and If Not, Then What Is It? By Zsombor Bódy SUMMARY Following in the wake of Reinhart Koselleck’s analyses of historical time, the study examines the perception of time of contemporary history. Comparing it with the perception of time in earlier classical periods of historiography and looking at problems of historical memory, the analysis comes to the conclusion that, in the recent development of historiography, and particularly in the history of the present, a new presentist perception of time has become dominant which differs radically from the structure of the perception of time based on a horizon determined by experience and expectation on which history as an academic discipline was established. Therefore, history writing of the present is no longer a continuation of the roughly 200-year-old story of history as an academic discipline, but a new practice, whose internal characteristics and position among other disciplines that study the present society in different areas, such as sociology, political science, etc., cannot yet be regarded as fully clarified. 83 Apor P.: Hitelesség és hitetlenség i. m. 84 Így véli Hartog, aki szerint a jelen gondolkodásunk számára csak az örökkön vándorló jelen maradt, amelyben a múlt csak mint visszaemlékezés és örökség lehetséges, nem pedig történelemként. Lásd Hartog, F.: Croire en l’histoire i. m. 281–282. 85 David Lowenthal: The Heritage Crusade and the Spoils of History. Cambridge 1998. 1 – 30. 86 Az eredeti: “Mais faut-il encore l’appeler historien?” Nora, P.: Pour une histoire contemporaine i. m. 472.
