Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Kövér György: Kanyarodás keletre, nyitás nyugatra: Pach Zsigmond Pál pályafordulása
KÖVÉR GYÖRGY 1289 lehetőségével.128 (Utólag visszatekintve, a kollektivizálás csúcsévében ennek a kijelentésnek azért volt „némi” disszonanciája.) Hozzászólását azért tudta ilyen alaposan előkészíteni, mert a mintegy 40 tanulmányt tartalmazó gyűjteményes kötetet (amelyben egyébként nem szerepelt magyar közlemény, miközben két szovjet és öt lengyel szerző is helyet kapott) egy hónappal a konferencia kezdete előtt megküldték a résztvevőknek.129 Az idegen nyelvű vitában Pach érvényesíthette nemcsak kiváló nyelvtudását, hanem a Gutsherrschaft-tal kapcsolatos nemzetközi szakirodalomban való jártasságát is. Ebben a szekcióban egyébként többfrontos belnémet vita bontakozott ki (a nyugatiak közül Wilhelm Abel, a kelet-német táborból pedig a rostocki agrártörténész, Gerhard Heitz vett részt). S nem maradtak el a szovjet és a lengyel hozzászólók sem. S hogy a konferencia nemzetköziségét hogyan értelmezték a keleti blokk történészei, azt jól tükrözi a kongresszusról, konferenciáról szóló számos hazai beszámoló. A gazdaságtörténeti konferencia első nagy témája az iparosodás volt, ám a vita elsősorban W. W. Rostow 1959-ben megfogalmazott növekedés-elmélete körül forgott.130 Ez a közeg nagyon idegen nyelvezetet használt, így nem akadt magyar hozzászóló. A gazdaságtörténeti konferencia második, agrártörténeti napjáról szólva már több pozitívumról tudtak beszámolni: „A konferencia második napján tehát már egyre több vonatkozásban jutott kifejezésre a marxista gazdaságtörténet ereje, – egyben nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdaságtörténet a történettudományon belül 128 Témánk szempontjából különösen informatív Pach Zsigmond Pálnak a Történelmi Társulatban tartott előadása: A XV–XVIII. századi agrárfejlődés egyes kérdései a stockholmi történészkongreszszuson. Századok 95. (1961) 226–235. Pach maga ebben így interpretálta saját hozzászólását: „Lütge egész előadásán, a konkrét tárgyalást tartalmazó fejezeteken is, végigvonult az a szemléleti mód, bízvást mondhatjuk: junker-típusú szemlélet – Lütge professzor egyébként porosz területről »származott át« Nyugat-Németországba – amely a mezőgazdasági nagyüzem kialakulását kizárólag nemesi földesurakhoz, fejedelmekhez, mellettük legfeljebb meggazdagodott és az úri osztályhoz asszimilálódó polgárokhoz kapcsolta, a parasztgazdaságból sarjadó tőkés üzemet viszont teljesen figyelmen kívül hagyta.” Uo. 227. Az ilyen politikai kiszólásokkal persze alaposan mellé lehetett fogni: Friedrich Lütge (1901– 1968) ugyanis a Harz hegységben született, 1933-ban a Deutschnationale Volkspartei (DNVP) tagja lett, ami még az évben feloszlott, sohasem lépett be a náci pártba, bár végig a katedrán maradt. Viszont a Magdeburg környékéről származó, akkor fiatal, rokonszenves NDK-s agrártörténész, Günther Heitz (1925–), ma a német agrártörténetírás nesztora, 1943–1945 között kamasz NSDAP tagként szolgált a Wehrmachtban. 129 Première Conférence Internationale d’histoire économique/ First International Conference of Economic History: Contributions, Communications. Stockholm Aout/August 1960. Paris–Hague 1960. 130 A konferencia-beszámolóban Ránki így értékelte az első napot: „Rostow elméletén [...] kétségtelenül erősen érezhető a marxizmus hatása, a szerző is beismeri, hogy nézetei számos ponton érintkeznek a marxizmussal, ezért is határolja el magát tőle. [...] a vita egyébként inkább közgazdasági, mint gazdaságtörténeti volt, a keynesianizmus erős hatása volt érezhető a nyugati tudósokon.” Ránki György: Jelentés az 1960. évi stockholmi történész kongresszusról. 1960. szept. 19. BCEL 226/a. 1. d. 2. dosszié. Ezek a mondatok a publikált verzióban is megjelentek. Ránki György: A stockholmi történészkongresszus. Magyar Tudomány 67. kötet Új folyam 5. (1960) 757–760.
