Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Kövér György: Kanyarodás keletre, nyitás nyugatra: Pach Zsigmond Pál pályafordulása
KÖVÉR GYÖRGY 1283 Amikor az induló Agrártörténeti Szemle körkérdést intézett a különböző in tézményekhez, hogy hol milyen agrártörténeti kutatások folynak, az MKKE Gazdaságtörténeti tanszéke ezt jelentette: „Az utóbbi években Pach Zsigmond Pál egyetemi tanár a porosz utas fejlődés magyarországi sajátosságainak tanulmányozásához látott, e munka első termékeként 1955 szeptemberében a prágai történészkonferencián előadást tartott A magyar mezőgazdaság porosz típusú tőkés fejlődésének néhány elvi kérdése a dualizmus korában címmel, amely elsősorban a tőkés agrárfejlődés típusának problematikáját elemezte s a porosz úthoz kapcsolódó tőkés bérleti rendszer kérdését vetette fel.”109 S valóban Pach 1956 után is ezt a kutatási irányt preferálta: előadást tartott a NOSZF 40. évfordulóján a Közgazdasági Egyetem ünnepi ülésén, tanulmányt publikált a tárgykörben a Századok ban is. 110 A Közgazdasági Egyetem egy másik ülésén hangzott el egy előadása, amely a nyugat-európai agrárfejlődés elméleti hátterét elemezte Marx és bőséges nemzetközi szakirodalom alapján, kitekintve azonban ebben is a lenini porosz útra.111 Ebben az időszakban Pach még a dualizmus korszakának kutatója is, szerkesztőként és szerzőként egyaránt, sőt, mint láttuk, ez is szerepelt a tudományok doktor cím indoklásában.112 Az 1958-as írásokban elsősorban Lenin 1905–1907 utáni művei alapján próbálta rekonstruálni a „porosz út” fogalomhasználatának kialakulását, nem maradt említés nélkül Révai József „nagy jelentőségű munkája” sem, de ezúttal a Marxizmus és népiesség című írásának az orosz és magyar fejlődést összehasonlító passzusaira utalt. Megcsillantotta filológusi erényeit, amikor a földesúri jövedelmeknek csupán csekély töredéke származik allodiális jövedelmekből; az urak elsősorban inkább »monopoljellegű földesúri jogosítványok értékesítői«. Ezekből a megállapításokból az utolsó évek kutatásainak helyreigazító eredményei mellett is nyugodtan elfogadhatjuk azt, hogy a magyar allodiális fejlődés a háborús pusztítások következtében erősen elmaradt a tőle északra fekvő országokétól, s mindjárt hozzátehetjük, hogy kezdettől fogva is bizonyos késéssel indult; nem különben elfogadhatjuk, hogy a hazai vártartományok jövedelmeik összetételét tekintve a korszak végéig sem voltak jellegzetesen majorkodó üzemek, s messze elmaradtak még a XVIII. századi Magyarország virágzó majorságokat tartó nagybirtokaitól.” Urbáriumok i. m. 32. 109 A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszékének agrártörténeti tevékenysége. Agrártörténeti Szemle 1. (1957) 81. (Szerző nincs jelölve, de Pach jóváhagyása nélkül egy ilyen áttekintés aligha volt leadható.) 110 A magyarországi és oroszországi poroszutas agrárfejlődés egyező és eltérő vonásairól a XIX. század második felében. Közgazdasági Szemle 5. (1958) 56–78.; A földesúri gazdaság „porosz utas” fejlődése Oroszországban a XIX. század második felében. Századok 92. (1958) 146–173. Az utóbbiban így fogalmaz: „Ebből a megfontolásból indítottuk meg mintegy két évvel ezelőtt a kelet-német gazdaságfejlődés vizsgálatára irányuló munkát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszékén.” Uo. 146. 111 Pach Zsigmond Pál: A tőkés földjáradék keletkezése a nyugat-európai agárfejlődésben. (A tőke III. kötetének 47. fejezetéhez). Közgazdasági Szemle 5. (1958) 1217–1239. 112 Az egyik szerkesztőként általa jegyzett kötet, a Tanulmányok a kapitalizmus történetéhez Magyarországon 1867–1918. előszava példádul így szerepel bibliográfiájában „[A tőkés fejlődés sajátosságainak kérdéséhez Magyarországon]”, ami azonban az eredeti kötetben nincs feltüntetve. Pach Zsigmond Pál műveinek bibliográfiája (1943–1988). Összeáll. Varga István. In: Gazdaság, társadalom, történetírás. Emlékkönyv Pach Zsigmond Pál 70. születésnapjára. Szerk. Glatz Ferenc. Bp. 1989. 351–374.
