Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Keller Márkus: Idősek lakhatása. Az Öregek Háza a budafoki kísérleti lakótelepen
KELLER MÁRKUS 1241 Fontos teendőként jelent meg folyamatosan a megfelelő szakszemélyzet képzése, és végső soron egy országos szociálpolitikai koncepció kidolgozása is. Az utólagos megfigyelő kegyelmi pozíciójából elmondhatjuk, hogy mindezekre a hetvenes évek végéig nem került sor. Az Öregek Háza a budafoki kísérleti lakótelepen Az Öregek Háza Az eddigiek alapján biztosan állítható, hogy az idősek arányának a növekedése a magyar társadalomban nemcsak kimutatható volt a statisztikai adatok alapján – és ez a tény tudományos kutatások tárgya is lett –, hanem olyan problémává vált, amelyre az állami szervek is reagálni kívántak. Igaz ez az idősek lakhatási gondjaira is. A lakáskérdés megoldására tett állami lépéseknél őket sem lehetett kikerülni. Már 1961-ben Az öregek lakáshelyzete címmel publikált cikket Zoltán László és V. Spiró Éva a Magyar Építőművészet ben, sürgetve a kérdés megoldását és külföldi példák alapján kijelölve az eldöntendő dilemmákat, megjelölve a lehetséges válaszokat is. Az általuk javasolt, akkor „szállodaháznak” nevezett épülettípus lényegében megelőlegezte a Spiró Éva által később megtervezett Öregek Háza összes jellemzőjét. 37 Az, hogy ez a korai javaslat meg is valósult, részben annak köszönhető, hogy 1965-ben az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága egy kollokviumot szentelt az öregek lakásproblémáinak. Ezen a kollokviumon a Lakóterv38 főmérnöke, Zoltán László képviselte Magyarországot, aki az idősek igényeinek megfelelő lakás- és épülettípusok tervezésének (mint láttuk) egyik hazai motorja volt. Nem véletlen, hogy az első, egy újonnan felépített lakótelep keretében megvalósított, kifejezetten az idősek számára szánt épület tervei is a Lakótervben készültek. A növekvő időskorú népesség, az általuk lakott, de nehezen fenntartott lakások magas száma, a szociális otthonok túlterheltsége és tisztázatlan profilja, valamint a 60 éven felüliek egyre nagyobb rétegének a vágya, hogy önállóságát megtartva, mégis szolgáltatásokkal ellátva élhessen, egy sajátos megoldás után kiáltott. A felsorolt kívánalmak együttesének leginkább az Európában már helyenként kipróbált, de még viszonylag új lakásforma, a „szállodaház”, más néven „otthon-lakás” felelt meg. Ennek az új lakóépület-típusnak volt az első tudatos megvalósítása a budafoki kísérleti lakótelepen 1968-ban felépült Öregek Háza. Az épületet a 37 Zoltán László – V. Spiró Éva: Az öregek lakáshelyzete. Magyar Építőművészet 10. (1961) 5. sz. 44–45. 38 Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat, amely 1952 és 1995 között működött.
