Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Keller Márkus: Idősek lakhatása. Az Öregek Háza a budafoki kísérleti lakótelepen
KELLER MÁRKUS 1239 Magyarországon az 1960-as évek közepén az öregek „társadalmi gondozása” csak a szociális otthonokon keresztül folyt, hivatalos otthonápolás még nem létezett, ezért a KSH 1964–1965-ös kutatása a szociális intézmények problémáit elemezte. A széleskörű vizsgálatban az összes állami intézet és szakigazgatási szerv vizsgálata mellett a bentlakók egyharmadával kérdőíves interjú is készült.28 A kutatás világossá tette, hogy ezek az intézetek nem kizárólag, de leginkább az idősek elhelyezését szolgálták, s hogy ezen belül egyszerre láttak el ápolási funkciót és adtak otthont a magányosaknak. Nagyon különböző feladatoknak kellett tehát megfelelniük, olyan feladatoknak, melyek nehezen egyeztethetőek össze egymással. A kutatás másik fontos tanulsága az volt, hogy a szociális otthonokat inkább jellemző kórházi fegyelem lényegében lehetetlenné tette a még szellemileg és fizikailag épebb bentlakók aktivizálását, így őket fokozatosan apatikussá változtatta. Ugyanakkor a megfelelő személyzet hiánya miatt az ápolási funkciókat sem tudták ezek az intézmények jól ellátni. A KSH jelentésének konklúziója tehát az volt, hogy elő kell készíteni a szociális otthonok átszervezését, a kórházjellegű és az otthonjellegű intézmények egymástól való elválasztását és kialakítását. 29 Az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején szemléleti változás figyelhető meg az idősekről folyó tudományos diskurzusban. Az addig inkább demográfiai megközelítésű és a KSH által szervezett kutatások irányai kinyíltak, az öregedés problémája „társadalmasításra került”, azaz több állami intézmény és társadalmi egyesület együttesen igyekezett megoldást találni a társadalom öregedésével kapcsolatosan felmerülő kérdésekre.30 Ennek a folyamatnak egyik legfontosabb jele az Egészségügyi Minisztérium által 1970 szeptemberében szervezett A társadalmi erők fokozottabb bevonása az időskorú állampolgárok szociális támogatásába című ankét, amelyen képviseltette magát a Pénzügyminisztérium, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a KISZ, a Nőtanács és a Vöröskereszt.31 Az egészségügyi miniszter első helyettese, Parádi László által felvázolt problématérkép elemei a következők voltak: a résztvevők szerint fel kell hívni a közvélemény figyelmét az öregedés problematikájára és el kell érni azt, hogy a társadalom megértőbb legyen az idősekkel szemben és segítő magatartást 28 Heinz Ervin: A szociális intézetek és gondozottaik helyzete. Bp. 1966. 99–100. 29 Szabady Egon: Előszó. In: Heinz Ervin: A szociális intézetek és gondozottaik helyzete i. m. 9–10. 30 Az időskorúak helyzete és problémái (1955–1980) In: Öregek az írások tükrében. Összeáll. Andrássy Márta. Bp. 1989. 10–20. 31 Az időskorúak szociális támogatásának fokozása a társadalmi segítség fejlesztésével: tájékoztató az állami és társadalmi szervek 1970. szeptember 7-én és 8-án megrendezett országos ankétjáról. Gyula 1971. 11.
