Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Keller Márkus: Idősek lakhatása. Az Öregek Háza a budafoki kísérleti lakótelepen
IDŐSEK LAKHATÁSA 1234 kezdete inkább ide köthető. 4 E gondolatmenet mentén haladva vannak, akik egy olyan index kialakítását javasolják, amely a fiziológiai és funkcionális teljesítmény kombinációján alapul.5 A jogosan felvetett kérdések ellenére tanulmányomban (alkalmazkodva a korabeli szakirodalom gyakorlatához) a 60 év feletti népességet tekintem idősnek. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a korabeli és a mai kutatások egyik fontos megállapítása az, hogy a 60 év feletti populáció kifejezetten heterogén, vagyoni és családi helyzet, valamint az aktivitás szempontjából is. 6 Egy népességnek – szemben az egyénnel – természetesen nincsen kora. Ennek értelmében egy populáció demográfiai öregedése azt jelenti, hogy a népesség korösszetétele megváltozik, nő az idősek aránya a társadalomban, de jelentheti az adott közösség átlagéletkorának változását is. Nyilvánvaló, hogy ez nem egyirányú folyamat, egy adott populáció akár fiatalodhat is. 7 Annak ellenére, hogy az öregedés mindig is foglalkoztatta az emberiséget, annak gazdasági és társadalmi következményei csak a második világháború után, az 1950-es évek kezdetén kerültek a gazdaságilag fejlett társadalmak figyelmének előterébe. 8 Ehhez köthető az idősekkel foglalkozó tudománynak, a gerontológiának az intézményesülése. Ez a folyamat Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban már az 1970-es évekre befejeződött, a kontinentális Európában azonban csak jó tízéves késéssel indult meg. A késés egyik következménye az lett, hogy az európai gerontológia sokáig az angolszász eredmények recepciójára épített, és az ott kialakult nézetek határozták meg az európai diskurzust is. Például a máig sokat idézett és használt jelmondatot az American Society of Gerontology már 1949-ben a zászlajára tűzte: „Ne éveket adjunk az életnek, hanem életet az éveknek!”9 Az öregedés szülte problémák élesedé sének legfontosabb oka a nyugdíjrendszer egyre szélesebb társadalmi rétegekre való kiterjesztésének igénye és szükségessége, illetve a csökkenő termékenységnek, valamint a halandóságnak a korstruktúrára gyakorolt hatása volt. A magyarországi demográfiai kutatások magas színvonalát jelzi, hogy a társadalom öregedésének problémája már 1955-ben vizsgálat tárgya volt. Ekkor jelent meg a Statisztikai Szemlében Acsády György írása, mely az 1949-es népszámlálás adatai alapján elemezte a „népesség öregedését” és tett ijesztően pontos becsléseket a jövendőbeli tendenciák alakulását illetően. 10 4 Dr. Tamásy József: Az öregedés és néhány egészségügyi vonatkozása Magyarországon. Statisztikai Szemle 62. (1984) 801. 5 Vukovich Gabriella: A népesség növekedésének néhány társadalmi-gazdasági összefüggése. Statisztikai Szemle 64. (1986) 109. 6 Cseh-Szombathy László: A nyugdíjasok helyzete és problémái. Demográfia 7. (1964) 89. 7 Valkovics Emil: A népesség öregedésének tendenciái. Statisztika Szemle 68. (1990) 869. 8 Dr. Tamásy J.: Az öregedés és néhány egészségügyi vonatkozása Magyarországon. i. m. 800. 9 Matthias Ruoss: „Aktives Alter(n)“ in der kapitalistischen Arbeitsgesellschaft. In: Prozesse des Alterns. Konzepte-Narratíve-Praktiken. Hrsg. Max Bolze et al. Bielefeld 2015. 162–163., 166. 10 Dr. Acsády György: A népesség öregedése. Statisztikai Szemle 33. (1955) 879–899.
