Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Baráth Katalin: Nép, nemzet, futball. Az „angol játék” globalizációjának kezdetei
NÉP, NEMZET, FUTBALL 1226 kapcsolatok felvételével. Igaz, az angol csapatok rendszerint bécsi, prágai mérkőzésekről érkeztek vagy oda távoztak, valamint az sem volt sehol sem közömbös, hogy a rivális futball-fellegvárakban milyen eredmények születtek. A nemzetállami sikertelenségek sportbéli kompenzációja (Hadas Miklós kifejezésével élve: a kisállami túlinvesztíció Dávid-effektusa),53 láthatjuk, magyarországi meghono sodásával szinte egyidőben terhelődik a labdarúgásra, kollektív-nemzeti placebóvá változtatva azt. 1901-ben, a britek vendégjárásának első évében a különböző magyar klubcsapatok rögtön négy albioni legénységtől is nagyarányú vereséget szenvedhettek: az amatőr Richmond, a Surrey Wanderers és a Civil Service (utóbbi kettő esetében alkalmi) összeállításától, valamint a profi Southamptontól. Az angol– magyar találkozókat még sokáig jellemezte az egyenlőtlenség technikai tudásban és összjátékban, bár olykor be-becsúsztak szorosabb eredmények, sőt akár magyar győzelem is. (1903-ban például a magyar bajnokság első két kiírásának győztese, a BTC 1:0-ra verte a Richmondot.) Az összkép radikálisan később sem változott, csak a különbség mérséklődött némileg.54 Ezért nem is térnénk ki minden meccs re és eredményre, inkább néhány, elsősorban a brit futballexpanzió magyar fogadtatásának szempontjából jelentősnek ítélt találkozót emelünk ki. Említettük, az első Budapestre látogató angol focikülönítmény a Richmond csapata volt. A vizit nem korlátozódott az – egyébként az angol vendégjátékokon mindig szép számú közönségtől övezett – pályára, az angol–magyar kapcsolatot egy emelkedett hangulatú bankett is zárta a Royal Szállóban. Hogy miként zajlott a sportdiplomáciai kapcsolatok informális felvétele, hogyan köttetett az angol–magyar futballbarátság, arról érdemes idéznünk a kortársat, aki nemcsak az amatőr úriemberek társadalmi állásáról tudósít, de azt is sejteti, a vendégek aligha nemzeti-birodalmi színezetű aktusként fogták föl a találkozást: „[A] hosz szú, tiszteletdíjakkal feldíszített patkóalakú asztalt többnyire frakkos és szmokingos alakok ülték körül, az asztalfőn persze az angol vendégek ültek; fejük fölött a falon az angol és magyar lobogó volt kifeszítve, kombinálva a rendező egyesületek színeivel. Természetesen toaszt is volt quantum satis. [...] Ezután az angol 53 Hadas M.: Olimpia és globalizáció i. m. 1. 54 A magyar labdarúgás felzárkózását leginkább a futballvérkeringésbe már korábban bekapcsolódott rendszeres edzőpartnerekkel, a hasonló fejlődési ívet leíró cseh, de elsősorban az osztrák válogatottal és a bécsi klubcsapatokkal szembeni eredményeken lehet lemérni. Ezt a Monarchián belül felhalmozódó, regionális-transznacionális jellegű, évtizedekig világszínvonalú játéktudást nevezik ma is dunai iskolának. (Jonathan Wilson: Inverting the Pyramid. London 2008. 32.) Miközben a Habsburg Birodalom darabjaira hullott, örökösei között pedig feloldhatatlannak tűntek (tűnnek) az ellentétek, a futball országában szinte változatlanul élt tovább a Monarchia öröksége. Mindez az Európában úttörő regionális kupasorozatoknak is köszönhető: a bécsi brit vállalkozó alapította századelős Challenge Cupnak, a két világháború között pedig a Közép-európai (majd Mitropa) Kupának.
