Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Baráth Katalin: Nép, nemzet, futball. Az „angol játék” globalizációjának kezdetei
BARÁTH KATALIN 1211 vizsgálódásokra döntő hatást gyakoroltak a szociológia jelentős elméletalkotóinak nézetei, a civilizációval, a fegyelmezéssel, a sportmező működésével kapcsolatos elképzelések (Michel Foucault, Pierre Bourdieu, Norbert Elias, Eric Dunning stb.). A szociológiai ihletésű sporttörténeti kutatások terén azonban nem egyszer (és nem csak itthon) előfordul, hogy a kétségkívül nagyívű és elgondolkodtató koncepciót nem támasztja alá elegendő történeti matéria, történettudományos szempontból megítélve legalábbis.9 Ugyanakkor, ami a hazai futballtörténetet illeti, a szociológusok kutatásai nélkül igencsak megrövidülne a társadalomtörténeti vonatkozású, teoretikus igényű történeti művek bibliográfiája. 10 Miközben a futballirodalom, ha csak a labdarúgással foglalkozó hazai kiadványok számát vesszük figyelembe, igen bőséges. Az Országos Széchényi Könyvtár katalógusában a „futball” tárgyi kulcsszóra keresve 962 találat érkezik (a „labdarúgás” címszóra valamivel kevesebb). A listázott munkák közül azonban mindössze 150 jelent meg 1990 előtt.11 Megállapíthatjuk tehát, hogy a rendszerváltás óta a futballkönyv-dömping korát éljük, sőt élvezhetjük, amennyiben képesek vagyunk tájékozódni a futballhírességek életrajzai, a versenykrónikák, lexikonok, adattárak, rekordgyűjtemények stb. végeláthatatlan erdejében. A találati listát föllapozva a hazai sporttörténetírás egy másik jellegzetességéről is tudomást szerezhetünk: arról, hogy annak művelői túlnyomórészt a sportújságírók és a helytörténészek. A játékosokra, eredményekre, évfordulókra fókuszáló, anekdotikus hangnemű vagy épp krónikaszerű kiadványokban ugyan nem csordul túl a tudományos igényű elemzési kedv, ezzel 9 Bennünk például fölmerül némi kétely, hogy a kis országok olimpiai teljesítményének okai kiolvashatók-e pusztán az aranyérmek számából; de szívesen tájékozódnánk afelől is, hogy a Ferencváros és az MTK etnikai-felekezeti tényezőkkel indokolt századfordulós szembenállásában mi bizonyítja az FTC-nek tulajdonított sváb identitást. Lásd Hadas Miklós: Olimpia és globalizáció. Sic Itur ad Astra 62. (2011) 103–121.; Hadas Miklós – Karády Viktor: Futball és társadalmi identitás. Adalékok a magyar futball társadalmi jelentéstartalmának történelmi vizsgálatához. Replika 17–18. (1995) 88–120. 10 E művek közül elméleti következetessége és a feldolgozott történeti forrásanyag alapján kiemelkedik Szegedi Péter Debrecen futballtörténetét tárgyaló monográfiája. Lásd Szegedi Péter: Riválisok. Debrecen futballtársadalma a 20. század első felében. Bp. 2014. A szerzői összegzés tanulságosan reflektál a futballtörténet-kutató sajátos helyzetére: „Bár a magyar férfiak – köztük számos történész és szociológus – jelentős hányada érdeklődik a sport, a futball eseményei és nem egyszer története iránt, mindezt szurkoló ként, »fogyasztóként« teszik. A sportot – és a futballt különösen – ugyanis a közvélekedés csupán szórakozásnak tekinti, s a szurkolói agressziónak köszönhetően sokan valamiféle alantas dolognak tartják. A sportszociológus és sporttörténész tehát azért van – Bourdieu-t idézve – elnyomott helyzetben, mert a társadalom és a kutatók többsége »alávetett« tevékenységnek tartja a sportot, mely a munkával, politikával, vallással, művészetekkel, vagyis az élet »komoly« dolgaival ellentétben – érdem telen a figyelemre.” Uo. 241. Nem elsősorban történeti fókuszú, de a kulturális antropológia futball- és globalizációtörténészek számára is tanulságos megközelítésmódjait alkalmazza: Vidacs Bea: Egy szebb jövő képei. Futball a kameruni közgondolkodásban. Bp. 2009. 11 Ha a „történelem” tárgyi kulcsszóval szűkítjük a keresést, mindössze 3 kiadványra bukkanunk, ami kétségtelenül téves adat a futballt történeti irányból vizsgáló művek számát illetően. Erről egyszerűen megbizonyosodhatunk egy könyvesbolti látogatással.
