Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Varga Bálint: A magyar birodalom koncepciói a hosszú 19. században
A MAGYAR BIRODALOM KONCEPCIóI A HOSSZÚ 19. SZÁZADBAN 1200 legtágabb Magyarország-definíciója is a középkori expanzív külpolitika emlékén alapult. Az 1840-as években pedig már néhány magyar politikai szereplő (Pulszky Ferenc, Zay Károly, Kemény Dénes) is megfogalmazta, hogy Magyarországnak valamilyen módon határaitól délre és keletre is befolyást kellene szereznie.59 Ezek az óvatos és egyelőre alig kidolgozott javaslatok a birodalom szót még nem használták; a magyar birodalom kifejezés a reformkorban még egyértelműen az ösz szetett nemzetállam szinonimája volt, és a német Reich szót Magyarországra vonatkoztatva királyságként vagy országként fordították. 1848 kaotikus tavaszán hirtelen úgy tűnt, hogy Magyarország helyzete alapvetően megváltozik. Áprilisban a Német Szövetség minden tagállamában parlamenti választásokat tartottak, májusban Frankfurtban összeült a német parlament, és reálisnak tűnt rövid időn belül az egységes Németország megszületése (beleértve ebbe a Habsburg Monarchia alpesi tartományait és a cseh korona országait is). Ez mindenképpen új helyzetet jelentett volna a Habsburgok uralma alatt, de a Német Szövetségen kívül álló tartományok (például Magyarország) számára. Batthyány Lajos miniszterelnök Joseph Andrew Blackwell brit utazódiplomata-író beszámolója szerint 1848 áprilisában egy „hatalmas birodalom” létrehozásában gondolkozott, amely Havasalföld és Moldva önkéntes csatlakozásával is számolhat.60 Batthyány közlését azonban Blackwell híradásán túl nem tudjuk ellenőrizni, ráadásul ez a forrás egy eredetileg franciául folytatott beszélgetésről angolul írt beszámoló magyar fordításában áll rendelkezésünkre, így nem állapítható meg, hogy Batthyány pontosan mire és milyen szavakkal gondolt. 1848 további eseményei, és különösen az, hogy a császári udvar a Német Szövetséghez tartozó tartományainak Németországhoz való csatlakozása és az összes tartományának Németországon kívüli egyben tartása közötti választásra kényszerülvén végül az utóbbi mellett döntött, elsöpörték Batthyány állítólagos „hatalmas birodalmának” ötletét. 1849 és az 1880-as évek között a délkelet-európai magyar expanzió ötlete eltűnt a magyarországi politikai diskurzusból.61 A neoabszolutizmus évtizedé-Lodomeriae cum regno Hungariae nexus. (Codex diplomaticus Hungariae IX/4) Buda 1834.; Commentarii historici de Bosniae, Serviae ac Bulgariae tum Valachiae, Moldaviae ac Bessarabiae, cum regno Hungariae nexu. Buda 1837. 59 Romsics I.: A magyar birodalmi gondolat i. m. 127–29. 60 Joseph Andrew Blackwell magyarországi küldetései 1843–1851. Szerk. Haraszti-Taylor Éva. (Biblio theca historica) Bp. 1989. 154.; Kosáry Domokos: Magyarország és a nemzetközi politika 1848– 1849-ben. (História könyvtár 11.) Bp. 1999. 18–21. 61 Két kivétel említendő. Kemény Zsigmond 1851-ben a magyar és az összbirodalmi érdekek összeegyeztetését úgy képzelte el, hogy abban a Habsburg Monarchia délkeleti külpolitikai fordulatának fontos szerepet szánt (Még egy szó a forradalom után. Pest 1851.). A száműzött Kossuth pedig 1862-ben egy dunai konföderáció tervével állt elő, éles kritikát kiváltva Magyarországon. A 19. század végén ténylegesen elinduló magyar nagyhatalmi törekvésekkel szemben azonban sem Kemény, sem Kossuth
