Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Varga Bálint: A magyar birodalom koncepciói a hosszú 19. században
VARGA BÁLINT 1195 pihenésre vágyó közönség.36 Ehhez hasonlóan a Központi Statisztikai Hivatal is a magyar birodalom címszó alatt foglalta össze a magyarországi és a horvát– szlavónországi adatokat. 37 Míg a magyar birodalom terminus használatát horvát–szlavón viszonylatban a közjogi és politikai realitásokkal meg lehetett indokolni, a magyar birodalom fogalmának kiterjesztése Dalmáciára már nehezebb feladatnak bizonyult. Dalmácia ugyan Habsburg uralom alatt állt 1797 és 1805 között, majd pedig 1814 óta, de semmilyen közjogi kapcsolata nem volt sem Horvátországgal, sem Magyarországgal; ehelyett saját tartományi parlamenttel és kormánnyal bírt, 1861 után pedig a bécsi Birodalmi Tanácsba küldött képviselőket. A középkorban azonban a horvát királyok időnként Dalmáciát (vagy annak egy részét) is uralták, sőt a dalmát király címet is viselték, és a horvát bánok az után is megtartották Dalmáciát a címükben, hogy a tartomány már rég Velence uralma alatt állt. Mivel a horvát koronát Könyves Kálmán óta a magyar király viselte, Dalmáciát már Werbőczy is a Szent Korona egyik regnumának tartotta. 38 A modern magyar politikai gondolkodás számára így nem is lehetett kérdéses, hogy Dalmácia Szent István koronájának a része, sőt a Habsburg uralmat is ez legitimálja. 1802-ben egy országgyűlési leiratban az uralkodó is elismerte, hogy Dalmácia a magyar korona része. A történelmi jogra hivatkozva a reformkori országgyűlések folyamatosan követelték Dalmácia tényleges visszacsatolását Magyarországhoz.39 Így tett Wesselényi Miklós is a Szózat a magyar és a szláv nem zetiség ügyében című művében, amiben arra tett javaslatot, hogy a „magyar juson bírt” Dalmáciát Horvátországhoz és Szlavóniához csatolják, így a „magyar alkotmány malasztait” ki lehessen terjeszteni rá, sőt etnikai alapon még Isztria egy részét is bekebelezte volna.40 Az 1860-as években ismét felbukkant Dalmácia kérdése. 1863-ban a magyar földrajztudomány egyik megalapítója, Hunfalvy János 36 Papp Samu – Hankó Vilmos: A magyar birodalom ásványvizei és fürdőhelyei. Bp. 1907. 37 A KSH adatkezelési gyakorlatát pedig átvette több statisztikai szerző is, például Konek Sándor: Ma gyar birodalom statistikai kézikönyve folytonos tekintettel Ausztriára. Bp. 1875. 38 Péter, L.: Hungary’s Long Nineteenth Century i. m. 43. 39 Botka Tivadar: Az 1843/1844 országgyűlési időszakból néhány ismeretlenebb közjogi tárgy és megrögzött balvélemény felvilágosítva. Pozsony 1844. 29–47. 40 Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és a szláv nemzetiség ügyében. Lipcse 1843. 236. Deák Ágnes arra hívta fel a figyelmet, hogy Wesselényi Szózatának javaslata a Habsburg Monarchia egészének átalakítására egyedülálló a korszakban, mert szembement a magyar politikai elit dogmájával, miszerint Magyarország belügyeit a magyar király és a politikai osztály döntik el, cserébe a magyar rendek sem formálnak jogot más tartományok (azaz a külföld) ügyeibe való befolyásra. Lásd Deák Ágnes: Wesse lényi Szózata a korabeli osztrák-német és szláv röpiratirodalom tengerében. In: Wesselényi emlékülés. Debrecen – Hadad – Zilah – Zsibó. Szerk. Takács Péter. (Társaság Füzetek 8.) Fehérgyarmat 1996. 17–38. A nyelvi határok mentén megnagyobbított Dalmácia ötlete szintén egyedülálló a szigorúan a történelmi-közjogi érveléssel operáló korszakban, és megelőlegezte a dualizmus alatt különösen Ausztriában megjelenő, etnikai alapú területrendezésre vonatkozó reformterveket.
