Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Fónagy Zoltán: Kollektív erőszak az 1848-as paraszti mozgalmakban. Tipológiai kísérlet
KOLLEKTÍV ERŐSZAK AZ 1848-AS PARASZTI MOZGALMAKBAN 1166 1848–1849 történetében – hozzáértve a szabadságharcot követő megtorlást is – az erőszakkal foglalkozó társadalomtudományok által felállított kategóriák csaknem mindegyikét fellelhetjük. Közülük a történettudomány a legtöbb figyelmet a reguláris hadseregek között zajló háborús eseményekre fordította, jellemzően a klasszikus hadtörténet-írás diszciplináris keretei között tárgyalva azt. 3 A korszak másik makroszintű erőszakos eseménysorának, az etnikai tisztogatás jelenségeit is felmutató délvidéki és az erdélyi polgárháborúnak a historiográfiáját viszont a politikai konjunktúraviszonyokkal összefüggő hullámzó intenzitás jellemzi. A „proletár internacionalizmus” jegyében inkább az elhallgatásra vagy az események relativizálására való törekvés jellemezte a történettudomány marxistának nevezett korszakát, míg a nemzetközpontú historiográfiában nagy hangsúlyt kaptak az egyes nemzeti közösségek áldozatai, kölcsönösen emlékezetpolitikai fegyverként használva azokat. 4 Ez a tanulmány nem az erőszak ezen makroszintű megnyilvánulási formáival foglalkozik, hanem azokat a lokális jellegű, erőszak alkalmazásával járó közösségi akciókat teszi vizsgálata tárgyává, amelyekre a forradalmat követő hónapokban tömegesen került sor. A vizsgálódás záró időhatárának a nyílt fegyveres konfliktusok kirobbanását, 1848 nyarának közepét tettem meg, fókuszát pedig (a terjedelmi korlátok miatt) az agrártársadalom közösségeinek akcióira szűkítettem. Ezek ugyanis mind az esetek, mind a benne résztvevők számát tekintve kiemelkednek a vizsgált időszakban előforduló – az „elkövetők”, illetve „elszenvedők” társadalmi státusza, illetve motivációk alapján elkülöníthető – erőszakos kollektív akciók négy, alább ismertetendő típusán belül. A jobbágyfelszabadítás kihirdetése után országszerte nagy számban zajló kollektív erőszakos akciók nem ismeretlenek a történetírás előtt. Említés szintjén bekerültek a forradalom és szabadságharc történetét tárgyaló összefoglalókba is. Viszonylag részletesen foglalkoztak vele a parasztság, illetve a jobbágyfelszabadítás történetének kutatói.5 A téma tanulmányozásához máig megkerülhetetlen az Ember Győző által kiadott Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez, amely feldolgozás és forráskiadvány sajátos keveréként még 1951-ben jelent meg.6 A kötetbe a kollektív erőszak azon esetei kerültek be – láthatóan a 3 A szabadságharc hatalmas hadtörténeti irodalmának modern szintézisét lásd Hermann Róbert: 1848-1849 – A szabadságharc hadtörténete. Bp. 2001. 4 Az etnikai hátterű konfliktusok tömör áttekintését adja Hermann Róbert: Interetnikus konfliktusok Magyarországon 1848–1849-ben. Délvidéki Szemle 4. (2017) 2. sz. 30–52. 5 Orosz István: A jobbágyfelszabadítás és végrehajtása. In: Uő: A jobbágyvilág megszűnése Magyarországon. Debrecen 2010. 102–108. 6 Ember Győző: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Bp. 1951. Az összegyűjtött forrásokra támaszkodva Ember már korábban megjelentetett egy, a marxista osztályszemléletet terminológiájában erősen érvényesítő kismonográfiát. Uő: Magyar parasztmozgalmak 1848-ban.
