Századok – 2020
2020 / 6. szám - TANULMÁNYOK GYÁNI GÁBOR TISZTELETÉRE - Szilágyi Adrienn: A Károlyi család közös kormánya (1827–1877). Ügyviteli hálózat Hódmezővásárhelyen
A KÁROLYI CSALÁD KÖZÖS KORMÁNYA (1827–1877) 1154 célt feltételezett a nagybirtokos részéről. 35 Maguk az alkalmazottak sem voltak restek felhívni a figyelmet ezekre a jutalmazásokra: a tisztújításkor megvendégelt nemesek költségének rendezését vagy a tisztújításkor végbe vitt „szerencsés fordulatok” utáni díjazást minden további nélkül kérvényezték a közös kormányzótól. A megye és az uradalom együttműködésére és annak kiemelt fontosságára mutat rá a Károlyi György által 1838-ban kiadott ügyészi instrukció is, amely általános iránymutatást adott az uradalmi ügyészekkel szemben támasztott követelményekről. Eszerint az első és legfontosabb előírás számukra, hogy a nemzetség dolgait a szívükön viseljék. Kiemeli közvetítő szerepüket is a konfliktusokban, azaz igyekezniük kellett elejét venni az úrbéri panaszoknak, amelyeket azonban minden alkalommal az uradalom felé is közvetíteniük kellett. Bármilyen ellentét állt fenn az uradalom és a megye között, azokat udvarisággal kellett rendezniük a megyei tisztikarral, illetve „megelőző nyájassággal” volt szükséges lekötelezni őket. Kétes esetekben a megye kedvezése mellett a részrehajlás is megengedett volt. Ha a megyei köz- vagy kisgyűléseken az uradalom sérelmére határoztak, akkor – a törvényt és a körülményeket figyelembe vevő – véleményüket, javaslatukat a jószági kormánynak meg kellett küldeniük. Mindebből természetszerűen következik, hogy az uradalmi ügyészek részt vettek a vármegyei gyűléseken, és ha személyesen nem tudtak jelen lenni, akkor gondoskodtak helyettesítésükről. Mindemellett minden kisebb királyi haszonvétel védelmezése és az ezzel kapcsolatos sérelmek felszámolása is előírás volt számukra. 36 Ez a rövid instrukció az uradalmi apparátus számos alapvető jellemzőjére rávilágít. Az alkalmazott által – ez esetben épp a megye dolgaiban – birtokolt információk nemcsak az esetleges kedvező lépések előkészítése vagy a remélhető haszon, jutalom elnyerése miatt lényegesek, hanem azt is világosan megmutatják, hogy egyben ők jelentették az uradalmi és a lokális központok közötti kommunikációs csatornák legfőbb alkotóelemeit. A földesúr ugyanis rajtuk keresztül tudta uralni, mi több, integrálni az uradalomhoz kapcsolódó egyéb szereplőket, tehát a tisztviselők a nagybirtokos legfőbb támaszai, a hatalom közvetítői voltak a birtokigazgatásban, a helyi érdekcsoportokkal való kapcsolattartásban.37 Az említett utasításból az a konzekvencia is levonható, hogy az uradalmi adminisztráció 35 Kállay I.: A magyarországi nagybirtok kormányzata i. m. 191. Az ajándékozás nem példa nélküli. A nagykárolyi gazdasági bizottság például 1760-ban vadhúst és aszúbort küldött Pestre különböző tisztviselőknek. Ugyanakkor két hordó ürmös ment Nagykárolyba „a generális úr” részére. Szokás volt, hogy a sóért küldött szekerek a sótiszteknek ajándékot vittek. Az ajándékozás kiterjedt a megyei tisztségviselőkre is, így például a körmendi tisztiszék 1813-ban egyik februári ülésén az ajándékozási táblázattal foglalkozott. 36 MNL OL P 408 26. d. 1840/21 Ügyészi utasító rendszabás. Károlyi György által jegyezve. 37 Lásd még Jan Peters: Informations- und Kommunikationssystem in Gutsherrschaftsgesellschaften des 17. Jahrhunderts. In: Gutsherrschaftsgesellschaften im europäischen Vergleich i. m. 185–197.
