Századok – 2020
2020 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Ferenc Laczó (ed.): Confronting Devastation. Memoirs of Holocaust Survivors from Hungary (Szécsényi András)
1127 TÖRTÉNETI IRODALOM kötetben szereplő szövegek értelmezésére. Amennyiben történeti forrásokként, s nem fiktív textusokként kívánjuk a kötet szövegeit értelmezni, úgy különösen fontossá válik az alapos forráskritika. A leglényegesebb, voltaképpen egyetlen komoly bírálatom éppen ezért abban áll, hogy a szerkesztő – talán a kiadó szűkre szabott lehetőségei kötötték Laczó Ferencet – kevéssé segíti az olvasókat eligazodni ebben a kérdéskörben. Sok esetben kifejezetten indokolt lett volna lábjegyzeteket illeszteni a memoár-részletekhez, akár egy helyszín (például kényszermunkatáborként funkcionáló üzem), akár tágabb összefüggések megvilágítására. Hiába ugyanis a szerkesztői bevezető, a kötetvégi életrajzokból kirajzolódó egyéni sorsok, a szemelvények nyelvi szempontból mégis meglehetősen homogénnek tűnnek, magukban a szövegekben alig utal valami a szerzők egykori és jelenlegi szociokulturális hátterére. Márpedig a műveltségi, kulturális korlátoknak az emlékiratok megírásában (de akár az emlékezet megkonstruálásában is!) bizonyára nagy szerepük volt, amelyek értelmezése felett elsiklik az egyébként gondos szerkesztői figyelem. Ehhez kötődően hibának tartom azt is, hogy nem tudjuk meg, milyen környezetben készültek az emlékezések, mely esetekben használtak szerzőik jegyzeteket, naplófeljegyzéseket; egyáltalán: kézzel avagy géppel írt szövegekről van-e szó; találhatóak-e a kéziratokhoz csatolt piszkozatok, jegyzetek, s voltaképpen: kit milyen motiváció vitt rá a memoár-írásra? Minderre a kötet végi szerzői életrajzok sem reflektálnak, márpedig a szerzők attitűdjeiből, apró megnyilvánulásaiból rendszerint ugyancsak következtetni lehet a tartalom pontosságára, egyszersmind befolyással lehet a forráskritikára is. Kritikai megjegyzéseim azonban mit sem vonnak le a könyv említett érdemeiből. Kurrens szemléletmódja, valamint a benne rejlő narratív források bemutatása remélhetőleg nemcsak a holokauszt „első kézből” elbeszélt története és emlékezete iránt érdeklődő kanadai olvasóközönség számára lesz hasznos olvasmány, de megtermékenyítőleg hat a magyarországi történetírásra is. Szécsényi András
