Századok – 2020
2020 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Kovács Péter: A Gesta Ladislai regis néhány bibliai eredetű hasonlatáról
B. KOVÁCS PÉTER 1089 László 2015-ben alapos tanulmányban értekezett. Elemzésében bemutatja az ókori és középkori imasírás hagyományát, és középkori példákkal szemlélteti, hogy a 14. századi krónikakompozíció milyen forrásokból táplálkozott.46 Szomjas kardok, vértől megrészegült kardok, kopasz tökfejek A krónika 102. fejezete a kerlési/cserhalmi ütközetet beszéli el. Az 1068-ban Ozul/Oslu vezetése alatt Magyarországra betörő besenyő és úz csapatokat Salamon király, valamint Géza és László hercegek egyesített hadereje győzte le. A kutatástörténet az itt olvasható „leányrablás”-epizód mellett kiemelten vizsgálta a szövegben megjelenő támadók etnikai összetételét, valamint a hercegek és a király közötti viszonyt.47 Egyértelműen látszik az is, hogy a két fejezet bővelkedik az interpolációkban. Korai elemnek tekinthető az a megjegyzés, hogy László a váradi püspök leányának gondolja az elrabolt nőt,48 emellett a keleti nomád népek gyűjtőneveként alkalmazott Cuni (és ragozott változatai) is a 13. század előttre keltezhető.49 Györffy György 1948-ban mutatott rá arra, hogy a kun népnév latinosított Cunus alakja általában keleti nomádokat jelöl, tehát nem vonatkozik minden esetben a kunokra. 50 Az utóbbi években a kunok történetével részletesen Kovács Szilvia foglalkozott, összegzése szerint a 14. századi krónikakompozíció szövegét őrző Képes Krónikában „az 1330-ig tartó események leírása során Cunus, Cuni , illetve Kunus, Kuni alak és ezeknek ragozott formái 34 alkalommal olvashatók, míg a kunok önelnevezésének tekinthető Cumanus , Cumani és ennek különböző alakjai mindössze 18 esetben jelennek meg a krónikában”.51 Szintén ő figyel fel arra, hogy a kerlési csatát leíró fejezetekben 11 alkalommal nevezik meg a támadókat Cuni alakban, egyszer pedig a Cumani változat jelenik meg. 52 Már 46 Veszprémy L.: A pityergő Árpádtól i. m. 22. 47 A leányrablásról lásd Vízkelety András: Nomádkori hagyományok vagy udvari-lovagi toposzok? Észrevételek Szent László és a leányrabló kun epikai és képzőművészeti ábrázolásához. Irodalomtörténeti Közlemények 85. (1981) 253–276. A hercegek és a király közti viszonyról lásd Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi. Bp. 1986. 63. A támadók etnikai összetételéről a következő jegyzetekben hivatkozottakon túl lásd még Kiss Attila: Úzok a Képes Krónikában. A nyugati oguz (úz) törzsek és a Magyar királyság a XI. században. Hadtörténelmi Közlemények 120. (2007) 549–576. 48 Klaniczay Gábor: A Szent-László kultusz kialakulása. In: Nagyvárad és Bihar a korai középkorban. Tanulmányok Biharország történetéről 1. Szerk. Klaniczay Gábor. Nagyvárad 2014. 32–34. 49 Györffy György: A kun és a komán népnév eredetének kérdéséhez. Antiquitas Hungarica 2. (1948) 168–170. 50 Uo. 51 Kovács Szilvia: A kunok története a mongol hódításig. Bp. 2014. 223. 52 Uo. 224.
