Századok – 2020
2020 / 5. szám - TANULMÁNYOK - B. Kovács Péter: A Gesta Ladislai regis néhány bibliai eredetű hasonlatáról
A GESTA LADISLAI REGIS NÉHÁNY BIBLIAI EREDETŰ HASONLATÁRÓL 1086 doktora címet – nagy kritikai visszhangot váltott ki. A védés során opponensei – Domanovszky Sándor, Kniezsa István és Klaniczay Tibor25 – elismerően szól tak ugyan a munkáról, ám a későbbiekben a kötet lektoraként feltüntetett Győry János,26 majd Mezey László 27 is élesen bírálták módszertanát és felmutatott ered ményeit. Hangsúlyos szerepet kapott a vitában az ősgeszta keletkezési időpontjának kérdése, továbbá a szövegkorpusz rímes, ritmikus részeiről szóló stilisztikai elemzés. A bírálók ugyanakkor meglepően kevés figyelmet fordítottak azokra a részekre, amelyeket ifj. Horváth a jokulátorepikából eredeztet. Ezek az elemzések nagy hatást gyakorolnak a későbbi évtizedekre is: megállapításai a 20. század közepétől az irodalomtörténeti kutatások közhelyeivé váltak, és több meghatározó irodalomtörténeti kézikönyv, köztük az 1964-es hatkötetes A magyar irodalom története is a szóbeliség melletti érvként hivatkozik a hasonlatokra.28 Később egyes résztanulmá nyok is Horváth nyomán vélik magától értetődőnek e hasonlatok népi eredetét. 29 Tanulmányomban azokkal a Horváth János által szóláshasonlatként/költői képként/szólásmódként kezelt retorikai alakzatokkal foglalkozom, amelyek feltételezése szerint a László király tetteit elmesélő krónikarészekben „népies eredetűek”, az „egyszerű népi szemléletből” táplálkoznak, a „vadász-halász népi életmódra” utalnak. 30 Nem vonom kétségbe azokat az irodalomtörténeti eredményeket, amelyek a krónikában a szóbeliség nyomaira mutattak rá (például a visszatérő epitheton ornans okra vagy az elbeszélésben megjelenő szimmetriákra hivatkozva). Azt az érvet azonban, amely szerint a hasonlatok is szóbeli eredetűek volnának, érdemes felülvizsgálni. Az elsődleges kontextus: a Biblia mint forrásgyűjtemény a középkori elbeszélő forrásokban A magyar és nemzetközi krónikakutatás legújabb kori történetében közhelynek számít, hogy a fennmaradt alkotások számtalan antik, biblikus, valamint döntő számban liturgikus eredetű szóképet, kifejezést tartalmaznak.31 Ez természetesen 25 Bóta László: Horváth János: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái című doktori dis z szertációjának vitája. A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei. 8. kötet (1956) 1–4. sz. 306–309. 26 Győry János: Horváth János: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Irodalomtörténeti Közlemények 59. (1955) 3. sz. 340–348. 27 Mezey László: Horváth János: Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Filológiai Köz löny 1. (1955) 2. sz. 274–278. 28 Klaniczay Tibor: A nagyobb epikus kompozíció kérdése. In: A magyar irodalom története I. A magyar irodalom története 1600-ig. Szerk. Klaniczay Tibor. Bp. 1964. 32. 29 Bollók János: Die Gesta regis Ladislai. Acta Antiqua et Archaeologica 27. (1998) 223–229. 30 ifj. Horváth J.: Árpád-kori latin i. m. 323–324. 31 Font Márta: Keresztény nagyhatalmak vonzásában. Közép-és Kelet-Európa a 10–12. században. Bp. 2005. 25–39., 122–129.
