Századok – 2020
2020 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: IV. Béla és István ifjabb király belháborújának időrendje
BÁCSATYAI DÁNIEL 1067 1266-tól IV. Béla emberei tűnnek fel. Ha a belháborút 1267-re helyezzük, a fenti problémával értelemszerűen nem kell szembesülnünk, hiszen ebben az esetben az ifjabb király által tett területi engedményekre nem István döntő győzelme után, hanem előtte került sor. Egy másik probléma az ifjabb király egykori híveinek, a Kánoknak az átállása IV. Béla pártjára. A belháború történéseiről tudósító oklevelek, amelyek az ifjabb király győzelmeit összefüggő eseménysorként láttatják, arról tudósítanak, hogy Kán nembeli László fia László erdélyi vajda és testvére, Gyula a fiú szolgálatát az apáéra cserélték fel, s haddal vonultak István ellen.89 Ha Pauler kronológiáját elfogadva a belháborút 1264–1265-re tennénk, abból egyértelműen az következne, hogy az árulásra is ekkor került sor. Különös azonban, hogy az István környezetében bizalmi funkciót betöltő harmadik fivér, Kán nembeli Miklós ifjabb királyi kancellár még 1266-ban is viseli hivatalát,90 miközben tudomásunk van arról, hogy legkésőbb 1267-ben elmenekült Istvántól – vélhetően átállt IV. Béla oldalára.91 Bár természetesen nem szükségszerű, hogy mindhárom fivér egyszerre távozzon az ifjabb király udvarából, mégis nehezen hihető, hogy István pozícióban hagyta volna Kán nembeli Miklóst nagyhatalmú rokonai pártváltása után – különösen annak fényében, hogy végül maga Miklós is árulónak bizonyult. Valószínűbbnek ítélhető tehát az a lehetőség, hogy a Kán-fivérek egyszerre, a belháború előestéjén hagyták el az ifjabb királyt, amely ebben az esetben csak 1266-ban vagy utána történhetett. Ugyancsak sokatmondó, hogy forrásaink csupán 1267-től adnak hírt olyan esetekről, amikor az ifjabb király apja országrészében található birtokok sorsa felől intézkedett. 1268-ban például István hű kunja, Parabuh részesült birtokadományban, méghozzá az öreg király által uralt területek szívében, a IV. Béla országlásának utolsó évtizedeiben oly kitüntetetté váló Komárom megyében.92 A szóban forgó birtok – egy bizonyos Vág melletti Megyer (villa Meger iuxta Waag in co mitatu de Cumarun) – azonosítása azonban némi nehézségbe ütközik. Komárom megyében valóban találunk Megyer nevű települést – a mai Nagymegyert –, ám ez több mint 20 kilométerre fekszik a Vág folyótól. 93 Lehetséges, hogy inkább Megyercsre kell gondolnunk, amely közvetlenül az említett víz partján fekszik. 94 Szóba jöhet esetleg Tótmegyer is, amely szintén közel van a Vághoz, ám nem 89 1267: CD IV/3. 407–408. 90 Archontológia 1000–1301. 119. 91 1267: CD IV/3. 417. 92 1268. jún. 3.: ÁÚO VIII. 203. 93 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I3–IV. Bp. 1987–1998. (a további akban: ÁMTF) III. 438. 94 RA II/1. 1876. sz.
