Századok – 2020
2020 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: IV. Béla és István ifjabb király belháborújának időrendje
IV. BÉLA ÉS ISTVÁN IFJABB KIRÁLY BELHÁBORÚJÁNAK IDŐRENDJE 1060 a hadjáratban is kitüntették magukat, amelyet az ifjabb és az öreg király közösen indítottak az országból kivonuló kunok visszatérítése érdekében, mégpedig a szóban forgó lovászmester testvére, Rátót nembeli Roland szlavón bán seregében. Bár az említett dió feltörhetetlennek tűnik, mégis akad olyan körülmény, ami lehetővé teszi, hogy feltételezzük: hibás keletű oklevéllel van dolgunk. Miért szüneteltette István a dux Cumanorum címet 1267-ben? Ez a körülmény pedig nem más, mint az ifjabb király „kunok ura” (dux Cumanorum) címe, amely István minden egyes 1267-ben és egyetlen 1268-ban kelt diplomájából,64 valamint éppen az itt tárgyalt 1266. évi oklevélből hiányzik.65 Nem lehetetlen tehát, hogy valójában ez a dokumentum is 1267-ben kelt – erre az érvre azonban önmagában kétségtelenül merészség lenne túlzottan nagy súlyt he lyezni. Ami a dux Cumanorum címet illeti, elhagyására az 1267. évi kiadványokból mindmáig nem született megnyugtató magyarázat. A két király kunok elleni hadjáratát – részben éppen oklevelünk miatt – 1266 áprilisára datálja a magyar történetírás.66 Ha valóban így lett volna, joggal számíthatnánk arra, hogy a hadi vállalkozást követően a kunok hűsége helyreálljon. István intitulatió ja azonban nem tükrözi vissza a fenti kronológiát: 1266. augusztus 20-án István még a kunok uraként nevezi meg magát,67 1267-ben azonban egyetlen egyszer sem hasz nálja ezt a címet. Két lehetőség marad csupán: egyrészt feltételezhetjük, hogy a kunok lázadásának semmi köze sem volt a dux Cumanorum cím szüneteltetéséhez (amelynek okait vizsgálva azonban így semmilyen támpontra sem hagyatkozhatunk); másrészt pedig elgondolkodhatunk azon, hogy a kunok elleni hadjáratra mégsem 1266-ban került sor. Véleményem szerint az utóbbi megoldás a helyes, ennek azonban az az előfeltétele, hogy oklevelünket hibás keletűnek tételezzük fel. Az osztrák évkönyvek és a Somogyvári Formuláskönyv első évkönyvének híradása kétségtelenül feljogo sít arra, hogy így tegyünk. Ha ugyanis önmagában nézzük őket, az oklevél és a három egybehangzó évkönyv megbízhatósága ellen nem tudunk döntő érveket 64 1268: ÁÚO VIII. 202–203. Vö. az eredetivel: MNL OL, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 642. 65 Szentpétery Imre: V. István ifjabb királysága. Századok 55. (1921–1922) 77–87. 66 Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. II. 264., 537. 205. jegyz. A kunok elleni hadjárat datálásához csak néhány oklevél szolgáltat támpontokat. CD IV/3. 347.; 1267: CD IV/3. 413–414.; 1269: RA II/1. 46–47.; 1270: CDCr V. 546. Az említett dokumentumok szerint az esemény az isaszegi csata után történt és még Roland viselte a szlavón bánságot. Mivel az egyik oklevél nem más, mint az ifjabb király 1266-ra keltezett adománya a vámosaszói condicionarius ok részére, kézenfekvő volt az a következtetés, hogy István és Roland bán közös akciójára 1266 után nem kerülhetett sor. Jó okkal feltételezhető azonban, hogy a szóban forgó oklevél hibás keletű. 67 CD IV/3. 347.
