Századok – 2020
2020 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: IV. Béla és István ifjabb király belháborújának időrendje
IV. BÉLA ÉS ISTVÁN IFJABB KIRÁLY BELHÁBORÚJÁNAK IDŐRENDJE 1058 nádorváltás állítólagos időpontja, 1267 februárja előtt történt, leginkább tehát az év januárjában. Az irat keltezésének helyessége azonban több mint kétséges. Az oklevél egy egyszerű földadásvételt rögzít, amely a szekszárdi apát és Lőrinc nádor alnádora, Bodur comes között jött létre. A csatára vonatkozó irodalomban kevéssé hangoztatott, ám kétségtelen tény, hogy az 1380. évi átírásban55 fennma radt oklevél IV. Béla királyt már elhunytként (pie memorie) emlegeti. A kérdés immár tehát csak annyi, hogy a két ellentmondó információ közül melyiknek hihetünk: annak, hogy az oklevél valóban 1267-ben kelt, vagy annak, hogy kiállításakor az 1270 májusában elhunyt IV. Béla már nem volt életben. Számomra az a megoldás tűnik valószínűbbnek, hogy a hibát nem a király jelzőjében, hanem a dátumban kell keresnünk; nehéz lenne ugyanis válaszolni arra a kérdésre, hogy mi motiválhatta volna az 1380. évi átírás lejegyzőjét, hogy – a dokumentum hitelességét kockára téve – az oklevél szövegébe beszúrja a pie memorie jelzőt; arról nem is beszélve, hogy a dokumentumban említett szereplők ekkorra már réges-régen távoztak az élők sorából, s így mindegyikük számot tarthatott volna arra, hogy kegyes emlékezetűnek nevezzék, köztük a IV. Bélával egy sorban feltűnő Türje nembeli Fülöp esztergomi érsek is. Mivel a főpap 1272 decemberében hunyt el,56 így az oklevél keltét 1271 vagy 1272 februárjára kellene helyeznünk – de akármikor jegyezték is le, a benne rejlő datálási ellentmondás miatt az irat aligha alkalmas, hogy megdönthetetlen kronológiai érvet kovácsoljunk belőle. 57 Most azon okleveles bizonyítékok felé kell fordulnunk, amelyek látszólag könnyen kizárhatnák, hogy a belháborúra 1267-ben került sor: bár a háborúság idején szerzett érdemeket jutalmazó adományleveleket csak 1267-től kezdik kiállítani az ifjabb király kancelláriáján, mégis akad négy dokumentum, amelyek úgy 55 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest (a továbbiakban: MNL OL), Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 244448. 56 Archontológia 1000–1301. 81. 57 Egy másik körülmény ugyancsak amellett szól, hogy a fenti dokumentum hibás keletű. IV. Béla 1267. május 8-án arra utasította a pécsi káptalant, hogy az erőszakos halált halt Szentszalvátori Izsép fiait iktassák be a gyilkos, Csaba fia Csépán birtokába. HO VI. 145–146. Az utóbbi korábban egyetlen perbehívásra sem reagált, végső kikiáltására 1266. szeptember 15-én került sor. Ezután a király és bárói Izsép fiainak juttatták a kérdéses földet, s parancsot adtak a határok leírására. A határjárás eredményét Kemény fia Lőrinc országbírónak jelentették, aki erről oklevelet állított ki. Az említett 1267. május 8-ai parancslevélben a király Lőrinc országbíró határleíró oklevelét is mellékelte, ám ennek szövege és dátuma sajnos nem maradt fenn; kézenfekvőnek tűnik azonban, hogy az országbírói oklevél kelte nem sokkal előzte meg a királyi parancslevél kiadásának időpontját. Akárhogy is, árulkodó jel, hogy a pécsi káptalannak szóló parancs Lőrinc országbírói méltóságáról (iudicis curie nostre ) még nem múlt időben szól, nem úgy, mint a pécsi káptalan által végül 1267 októberében kiállított dokumentum, amelyből az egész ügy ismeretes (dominique Lawrenchii nunc palatini, comitis Symygensis, tunc iudicis aule regie ). HO VI. 148–151. Valószínűnek tarthatjuk tehát, hogy Kemény fia Lőrinc még 1267. május elején is országbíró volt. Alább még fogunk olyan érvvel találkozni, amely a fenti lehetőséget a bizonyosság szintjére emeli.
