Századok – 2020
2020 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: IV. Béla és István ifjabb király belháborújának időrendje
BÁCSATYAI DÁNIEL 1053 Heinrich Preussel „a magyarok árulása révén” István ifjabb király kezére került, aki saját kezével vetett véget személyes ellensége életének.31 E híradás összhang ban áll Jans von Wien értesülésével, aki szerint a magyar urak – köztük Roland – nem vállalták, hogy az ifjabb király ellen hadba vonuljanak, s a magára hagyott osztrákok Preussellel együtt István fogságába estek. 32 A másik osztrák évkönyv a Historia Annorum 1267–1279 nevet kapta kiadó jától, Wilhelm Wattenbachtól.33 Csak a 20. század első éveiben nyert megállapítást, hogy a Historia Annorum szerzője a bécsi régió egyik legsokoldalúbb írástu dója, Gutolf heiligenkreuzi ciszterci szerzetes volt.34 A szerzőt a stílusjegyek alapján sikerült azonosítani, ám a felfedezés itthon ismeretlen maradt, így – mielőtt tovább haladnánk – kissé el kell elidőznünk Gutolf személyénél. A vándorévek idején Itáliát és Franciaországot is megjárt tudós férfiú nem elsősorban rövidke történeti műve, hanem iskolamesterként jegyzett tankönyvei miatt ismert. Latin grammatikája és levélfogalmazási summá ja mellett írt szent beszédeket és hagiográfiai munkákat is.35 Az 1260-as évektől a bécsi városfalon kívül élő ciszterci nővérek gyóntatója volt, majd – valamikor 1285 és 1289 közt – a borsmonostori apátság élére került.36 Később a csehországi Welehrad mo nostorában találjuk, hogy aztán korai működése színhelyére, Heiligenkreuzba vonuljon vissza. A Magyar Királysággal tehát szoros kapcsolatba került szerzőnk, lakóiról azonban roppant kedvezőtlen véleménnyel volt. Erre minden oka megvolt: az általa pártfogolt ciszterci nővéreket egy Bécset fenyegető magyar támadás kergette szét – minden bizonnyal 1270-ben.37 A közösség biztonságáért aggódó 31 Eodem anno occisus Hainricus Pruzelo per manum Stephani regis Ungarie, traditus perfidia et dolo nequiter Ungarorum. MGH SS IX. 647. 32 Weltchronik 595. vv. 1435–1441. 33 MGH SS IX. 649–654. 34 Oswald Redlich – Anton Emanuel Schönbach: Des Gutolf von Heiligenkreuz Translatio sanctae Deli cianae. Sitzungsberichte der Akademie der Wissenschaften in Wien. Philosophisch-historische Klasse 159. (1908) 2. sz. 35 Életére és műveire lásd Anton Emanuel Schönbach: Über Gutolf von Heiligenkreuz. Untersuchungen und Texte, Sitzungsberichte der Akademie der Wissenschaften in Wien. Philosophisch-historische Klasse 150. (1905) 2. sz. 36 Magyarországi megbízatásáról fiatalabb kortársa, a Sankt Florian-i apátság elöljárója ad hírt Vita venerabilis Wilbirgis című munkájában: „Ille nempe Gutolfus, cuius erat honorabile nomen in populo, contemptibilis et vilis, sua exigente coversatione stultissima, in oculis omnium est effectus, nam, ut gravius caderet, abbatie Montis Sancte Marie in Ungaria susceperat gubernacula, a qua, culpis suis requirentibus, depositus, pre verecundia sufferre non valens intuitus hominum, terram eggressus, apud alienos multis diebus vix locum licet debilem obtinuit mansionis.” Schönbach, A. E.: Über Gutolf i. m. 69. 37 A bécsi ciszterci nővérek viszontagságairól és Gutolfhoz fűződő kapcsolatukról lásd Christina Lutter: Geteilte soziale Raume und gemeinsame Zugehörigkeiten. Die Wiener Zisterzienserinnen um 1300. In: Konstanz und Wandel. Religiöse Lebensformen im europäischen Mittelalter. Hrsg. Gordon Blennemann – Christine Kleinjung – Thomas Kohl. (Studien und Texte zur Geistes- und Sozialgeschichte des Mittelalters 11.) Affalterbach 2016. 199–216. A magyar támadásra lásd uo. 205.
