Századok – 2020
2020 / 1. szám - A TÁRSADALMI MOBILITÁS KÉRDÉSEI MAGYARORSZÁGON - Dévényi Anna: A középfokú oktatás társadalompolitikai vetületei a Horthy-korszakban
DÉVÉNYI ANNA 103 nem érezte szükségesnek a rejtett beszédmód alkalmazását. Az úgynevezett középiskolai numerus clausus 1939-től a második zsidótörvény kvótáinak érvényesítését írta elő a középiskolai beiratkozásoknál is a fővárosi gimnáziumokban. 94 Az értelmiségi munkanélküliség kezelésére a VKM kebelében 1937-ben felállított miniszteri-, 1938-tól kormány-biztosság a „soft” módszerek helyett immár a zsidótörvények betartásának ellenőrzésével gondoskodott az „őrségváltásról”. 95 Ennek fényében, úgy tűnik, már a középiskolák és egyetemek színvonalának megőrzése sem tűnt égető problémának, ami egyértelműen arra utal, hogy a kérdésnek inkább világnézeti, mintsem szakmai oldala kölcsönzött (politikai) súlyt. Összegzés A Horthy-korszak oktatáspolitikáját a társadalmi mobilitás szempontjából is több, ellentétes nézőpont mentén lehet értékelni. A tanulmány bevezetőjében érzékeltetett „fent” és „lent” perspektívájához hasonlóan disztingvál a megítélések között az „akkor” és a „most”. Éppen ezért tettem javaslatot a korszak(ok)tól független szociológiai nézőpont alkalmazására. Alapvető emberi törekvés, hogy a szülők gyermekeiket legalább olyan jó vagy jobb társadalmi helyzetbe szeretnék hozni, mint amilyenben maguk is vannak. Ez az igény pedig független a politikai-ideológiai miliőtől. Az esélyegyenlőséget célzó intézkedések azért nem változtatnak érdemben a helyzeten, mert az iskolázottabb szülők gyermekei nagyobb induló kulturális tőkéjükkel eleve versenyelőnyt élveznek. Ha ez nem elég, a szülők a habitusuk által meghatározott viselkedési stratégiákat alkalmazva, plusz anyagi ráfordításokkal vagy nagyobb érdekérvényesítő képességük folytán akár a politikai-adminisztratív szelekciós mechanizmusok kiépítése (vagyis a gazdasági és a társadalmi tőke konverziója) révén igyekeznek biztosítani gyermekeik boldogulását. 96 Éppen a francia felsőoktatásban szerzett hasonló tapasztalatai miatt kezdett el a kérdéssel foglalkozni Pierre Bourdieu is, aki empirikus kutatásokkal támasztotta alá, hogy az iskola alapvetően a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelésének színtere. A tudományos diskurzusba is beemelte azt a felismerést, hogy a társadalmi egyenlőtelenségek fenntartásában az iskolának fontos közvetítő funkciója van, vonatkozó, s ma már célszerűnek nem tekinthető részeit ne vegye figyelembe, s a tervezetet e nélkül készítse el.” OKT jegyzőkönyvek 1941–1942. I. kötet. OPKM K 94 K. Farkas Claudia: Párhuzamos történet a zsidók iskolai kirekesztéséről Olaszországban és Magyar országon az 1930-as évek végén. Yerusha. Zsidóság és kulturális antropológia online folyóirat 1. (2014) 2. sz. (https://bit.ly/32mLKpU, letöltés 2016. jún. 2.) 95 Ungváry Krisztián: „Őrségváltás.” 2000. 28. (2006) 1. sz. (https://bit.ly/31gPV5n, letöltés 2019. máj. 20.) 96 Andor Mihály: Társadalmi egyenlőtlenség és iskola. Educatio 10. (2001) 1. sz. 17.
