Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Karsai László: A magyar holokauszt a nagy népbírósági perek tükrében
KARSAI LÁSZLÓ 1011 munkaképes zsidók és a munkaszolgálatosok átadásába egyezett bele, mentesített a deportálástól több tízezer nemzetközi védelem alá helyezett embert, és a nagy gettóban is kb. 70 000 zsidó, többségük kisgyerekes anya, öreg, beteg, munkaképtelen, túlélte a nyilasok rémuralmát. Domonkos Miksa, a Zsidó Tanács egyik vezetője lehetett volna a nyilas terrorral kapcsolatban az egyik koronatanú. Domonkos kijelentette, hogy a nagy gettóban naponta átlagosan 3000 ember pusztult el. Jankó Péter gyors fejszámolás után visszakérdezett, hogy akkor a Domonkos által előzőleg említett mintegy 69 000 ember közül 45 nap alatt közel 150 000-ren haltak meg? A tanú ezek után módosította „becslését”, és ekkor már csak összesen mintegy 20 000 áldozatot említett.102 Még azt is hozzáfűzte kijelentéséhez, hogy a nagy gettóban azért volt ilyen magas a halottak száma, mert a gyalogmenetekből, a nyugati határról visszairányított szerencsétlen, elcsigázott embereket is ide, a nagy gettóba hozták vissza. Sem a népbíráknak, sem a perről bő terjedelemben tudósító újságíróknak nem jutott eszébe, hogy ezek szerint a németeknek már csak munkaképes férfiakra és nőkre volt szükségük, a munkaképtelen zsidókat pedig nem mészárolták le, hanem visszaküldték Budapestre. Frank László népügyész vádbeszédében szinte meg sem említette a Szálasirezsim „zsidópolitikáját”, arra hivatkozva, hogy nem akarja a „sebeket felszaggatni”. Amit viszont mondott, azt valójában nem Szálasi, hanem Sztójay és társai perében kellett volna megemlítenie, ugyanis a következőképpen fogalmazott: „Törvénytelenül meg lettek kínozva és ki lettek végezve emberek azáltal, hogy gettó[k]ba zárták őket és azáltal, hogy vidékenként vonatra ültették és külföldre szállították őket.”103 Mivel a főtárgyaláson többször említették, tárgyalták a Budapestről gyalogmenetben, a hírhedt „halálmenetekben” a nyugati határra hajtottak szomorú sorsát, fel kell tételeznünk, hogy Frank népügyész ebben az esetben valójában figyelmetlen volt. Vajna önmagát a zsidók egyik védelmezőjének igyekezett a népbíróság előtt feltüntetni. Közölte, hogy amint 1944. október 17-én átvette a Belügyminisztériumot, azonnal intézkedett, és a zsinagógákban és másutt „összeterelt” zsidókat szabadlábra helyeztette. Azt is állította, hogy személyes utasítására járt el a rendőrség akkor, amikor „lövöldözőket”, zsidókat bántalmazókat letartóztattak. Az akcióban résztvevő rendőröket előléptették, külön megjutalmazták „és rendőr díszszázad vonult el előttük azért, mert a zsidók védelmében exponálták magukat”.104 Amikor a nyilas terrorról kezdték faggatni, akkor is igyekezett a 102 Uo. 2404–2405. (1946. febr. 21.) 103 Uo. 2522. (1946. febr. 22.) 104 Uo. 1768–1769. (1946. febr. 16.)
