Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Karsai László: A magyar holokauszt a nagy népbírósági perek tükrében
A MAGYAR HOLOKAUSZT A NAGY NÉPBÍRÓSÁGI PEREK TÜKRÉBEN 1000 Antal, a Sztójay-kormány kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere még arra is emlékezett, hogy: „A németek sürgettek bennünket a rendeletek kiadására. A zsidó csillag viselésének még a kezdő napját [április 5.] is előírták.”52 Mint már említettük, a Sztójay-kormány idején valósult meg a magyar zsidók totális jogfosztása. Imrédy 1944. május 23-tól gazdasági csúcsminiszterként tagja volt a Sztójay-kormánynak is, vádirata IV. pontjában ezzel kapcsolatban ennyi állt: „amely kormány rendeleteinek gettók felállítása, deportálások és sok százezer emberélet kioltása volt a következménye”.53 Imrédy nem próbálta meg védeni magát vagy egyáltalán megindokolni, hogy a Sztójay-kormányban miért vállalt miniszteri posztot. Ítéletének indoklása kiemelte, hogy egyetlen szava sem volt több százezer ember teljes jogfosztásával, kifosztásával és haláltáborba deportálásával kapcsolatban. Imrédy azt állította, hogy 1944 júliusában a „Vatikán interveniálásának hatása alatt követeltem, hogy a zsidókérdés kezelésében a keresztény erkölcs és a természetjog törvényei érvényesüljenek.”54 Nem mondott igazat, és talán még arra is emlékezett, hogy akkor, amikor ezt az állítólagos követelését előadta, Horthy kormányzó már felfüggesztette a deportálásokat, kb. 440 000 zsidót viszont elhurcoltak addigra az országból. Imrédy csak remélhette, hogy az eredeti kormányülés-jegyzőkönyvek nem állnak a népbíróság rendelkezésére, és bízhatott abban is, hogy a Sztójaykormánynak az ő perében tanúként beidézett tagjai nem fogják megcáfolni. Szintén minden alap nélkül a deportálásokkal kapcsolatban részint azt állította, hogy a Sztójay-kormány az akaratát nem tudta érvényesíteni, „mert az alárendelt hatóságok nem engedelmeskedtek”. Majd azt mondta, hogy „tudomása szerint” a Sztójay-kormánynak a „deportálásokban semmiféle befolyása nem volt, azt idegen hatóságok intézték, s csak a csendőrség vett részt bizonyos helyi intézkedésekben”.55 Imrédyt ebben a kérdésben is könnyen meg lehetett volna cáfolni. Elegendő lett volna a Sztójay-kormány belügyminisztere, Jaross Andor és két államtitkára, Baky László és Endre László népbírósági perében idézett dokumentumokat, elsősorban a német és a magyar deportáló hatóságok közötti összekötő tiszt, Ferenczy László csendőr alezredes egykorú „napi jelentéseit” ismertetni a tárgyaláson, hogy kiderüljön: a magyar közigazgatási hatóságok, a csendőrség és a rendőrség tagjai is fegyelmezetten, olykor kifejezetten lelkesen vettek részt a zsidókérdés „végleges megoldásában” 1944 52 Uo. 350. 53 Imrédy Béla a vádlottak padján i. m. 133. 54 Uo. 216. Imrédy a hónapot is eltévesztette, ugyanis 1944 júniusában szólalt fel a minisztertanácson a zsidókérdésben. 55 Uo. 216.
