Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Karsai László: A magyar holokauszt a nagy népbírósági perek tükrében
KARSAI LÁSZLÓ 991 látszólag hitelt adva Szász Lajos, a Sztójay-kormány iparügyi minisztere védekezésének, mely szerint ő tulajdonképpen ellenezte a zsidók deportálását, főleg azt vetette a vádlott szemére, hogy Szálasi kormányában is tárcát vállalt, pedig úgymond, akkor kerültek ki a „fenevadak az utcára”.10 Már az első népbírósági ren delet megalkotói is az igazi „nemzetvesztőknek”, a legfőbb háborús bűnösöknek a Szálasi-kormány tagjait tartották. A Pálosihoz hasonló polgárok jól emlékeztek: a nyilas csőcselék rémuralma már az ő vagyonukat, életüket is fenyegette. Ezért fordítottak minden egyes nagy politikai perben aránytalanul nagy figyelmet a vádlottak Szálasihoz fűződő kapcsolatára. Megpróbálták azt bizonyítani, hogy nagyon sok minden, amit tettek, elősegítette (vagy nem akadályozta) a nyilasok hatalomra kerülését 1944. október 15-én. Amit viszont a csaknem 25 éves Horthy-rendszer „logikus” és „természetes” következményének tekintettek, és ezt mindenáron igyekeztek bizonyítani is. A népügyészeknek, politikai ügyészeknek és olykor a népbíráknak ez a törekvése volt az egyik oka annak, hogy a magyar holokauszt sem az Imrédy-, sem a Bárdossy-, de még a Sztójay-perben sem kapta meg azt a figyelmet, amelyet megérdemelt volna. Amikor perében a IV. vádpontot taglalták, Imrédy azt állította, hogy 1938. április 8-án ő nyújtotta be a Képviselőházban „A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról” címet viselő 1938. évi XV. tc.-ként elfogadott törvényjavaslatot.11 Rosszul emlékezett, ezt még Darányi terjesztette a Képviselőház elé,12 de az igaz, a törvényjavaslat szövegének megalkotásában neki is nagy szerepe volt. A népbíróság előtt jogosan érvelt azzal, hogy a törvény a Felsőházban is „minden nehézség nélkül keresztülment”, arra azonban már nem tért ki, hogy néhány szociáldemokrata, liberális és konzervatív képviselő és felsőházi tag megpróbált szembeszállni a szélsőjobboldali közhangulattal. Imrédy arra is utalt, hogy akkoriban a „legszélesebb körökben felismerték ennek a törvénynek a szükségességét”.13 A „második” zsidótörvény-javaslatot pedig azzal próbálta védeni, hogy ő azt remélte: ezzel az „égető kérdést”, vagyis a zsidókérdést nyugvópontra tudják juttatni. Mivel ezzel kapcsolatban a tárgyalás során nem kapott több kérdést, a népbíróság előtt nem mondták ki azt, hogy a „zsidókérdés” ezután korántsem került „nyugvópontra”, mivel a diszkriminatív törvények „gyártását” 10 A magyar Quisling-kormány i. m. 320. 11 A Horthy-rendszer (és az első világháború utáni Európa) első antiszemita törvénye az izraelita vallású fiatalok egyetemi és főiskolai továbbtanulási lehetőségeit korlátozó numerus clausus törvény (1920. évi XXV. tc.) volt. Erről lásd Kovács M. Mária: Törvénytől sújtva. A numerus clausus Magyarországon 1920–1945. Bp. 2012. 12 Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának naplója I–XXII. Bp. 1935– 1939. (a továbbiakban: KN 1935–1939.) XVIII. 8. (1938. április 8.) 13 Imrédy Béla a vádlottak padján i. m. 213.
