Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Csíki Tamás: Befogadás és kirekesztés. Zsidók és magyarok együttélésének lokális percepciói a dualizmus kori helyi sajtóban
BEFOGADÁS ÉS KIREKESZTÉS 980 az „asszimilálódás” szerinte a keresztény gimnáziumokban valósulhat meg, és ha valaki a Talmudot akarja tanulni, azt privát szorgalomból tegye. 85 A cikkre először Székely Áron reagált. A gimnázium a magyar kultúrának és a zsidó felekezetnek egyaránt szolgálatot tesz, és az államot tehermentesíti. Ráadásul csak annyiban lesz zsidó, amennyiben ők tartják fenn, egyébként pedig vendégszeretettel fogadja valamennyi felekezet ifjúságát, ezért az asszimilációnak sem fogja útját állni. (Senkinek sem nézik majd a vallását, ahogyan nem nézik az újhelyi piarista gimnáziumban sem.)86 Knopfler Sándor indulatosabban és sze mélyeskedő hangnemben válaszolt. Az izraeliták sokáig nem nyithattak középiskolákat, mivel csak megtűrt lakók voltak és „felekezetszámba” sem vették őket, Klein pedig nem tesz egyebet, mint a „felvilágosult” pesti zsidók hazafiságát sérti meg, és falusi magányában írt „gyeplőre eresztett elmefuttatásaival” békétlenséget és bizalmatlanságot kelt a felekezetek között. 87 Az oktatásról és a nevelésről szóló írások világos kulturális értékrendet közvetítettek: a zugiskolákat kiszorító elemi iskolák és a gimnáziumok a zsidók műveltségének emelését, társadalmi mobilitását, a közösségek civilizatorikus haladását segítik. Ez azonban ezúttal is a befogadás és az asszimiláció gondolatköréhez kapcsolódott, ami olykor az együttélés idealizálásával és a hazafias retorika pátoszával egészült ki,88 de a lap fórumot kínált a párbeszédre, az érvek ütköztetésére is. A Zemplén, miközben a zsidók polgárosodását és társadalmi integrációját ösz tönözte, a hagyományaikról, szokásaikról és ünnepeikről is rendszeresen beszámolt. Sátoraljaújhelyen a purim napjaiban az esti maskarás felvonulásokat egész karavánok kísérték, melyek színes látványa „még a betegeket is az utcára csalta”. A sátoros ünnepek időszakában az izraeliták körében legkelendőbb a lélef és az eszrik (a lap felvilágosítása szerint a pálmaféle növény és a citromforma gyümölcs a természet megújulásának szimbóluma, és olyasfajta szerepük van, mint a katolikusoknál a barkaszentelésnek), a vallási buzgalom leginkább jom kippur ünnepén nyilvánul meg, melyet még a „legszabadelvűbb” izraeliták is megtartanak, és a beköszöntő új évszázad (1900.) számukra már az 5662. esztendő, ami 385 napból álló szökőév.89 Mikrosz Jeruzsálem elpusztításáról emlékezett meg. A zsidók a szomorú évfordulón imádkoznak, és az imákból merítenek reményt, hogy „eljő a kor, melyben egymás mellett élnek a felekezetek békességben, és békéjüket hamis 85 Zemplén, 1902. január 12. 86 Zemplén, 1902. január 26. 87 Zemplén, 1902. január 19. 88 Klein Simon úgy fogalmazott, „ha együtt érzünk derék felebarátainkkal, ezek jóságos lelke magába fogadja a mi önzetlen érzelmeinket. A haza fogalma kizárja keblünkből az idegenkedést, annak a hazáé, melyen kívül nincsen számunkra hely”. Zemplén, 1902. január 12. 89 Zemplén, 1888. március 4.; 1889. október 13.; 1891. október 18.; 1901. szeptember 22.
