Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Pető Andrea: Bevezető
BEVEZETŐ 640 A jelenleg is folyó magyar emlékezetpolitikai harcok azonban e két tendencia miatt távolodnak a konszenzuson alapuló emlékezetpolitikától. A magyar holokausztkutatás alacsony fokú intézményesülését felismerve Gyáni Gáborral, Jeges Edittel és Szécsényi Andrással együtt fontosnak éreztük, hogy a CEU és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont együttműködésében megszervezzük A magyar holokauszt: áldozatiság és emlékezet című konferenciát Budapesten, 2017. december 18-án. Az ott elhangzott előadásokból válogattuk ki az e számban közlésre kerülő öt tanulmányt. A konferenciaelőadók és az itt megjelenő publikációk kiválasztásánál az volt a legfőbb szempont, hogy azoknak a fiatal kutatóknak a munkáit mutassuk be, akik az alig létező magyar holokausztkutatási infrastuktúra ellenére módszertanilag érdekes és levéltári kutatásokon alapuló munkát végeznek. Az itt közölt tanulmányok két szempontból jelentenek újdonságot. Először is: a túlélők egodokumentumait vizsgálják, és ezzel szakítanak a főként az elkö vetői dokumentumokat felhasználó magyar kutatási iránnyal. Csapody Tamás a bori munkaszolgálat emlékezetét a bori naplók révén, Huhák Heléna a bergen-belseni koncentrációs táborét egykorú, túlélői beszámolók révén vizsgálja, Szécsényi András pedig a Hillersleben melletti hontalan táborba került, 1945 áprilisától szeptemberéig ott tartózkodó, korábban Magyarországról deportált zsidók történetéről és emlékezetéről ad képet túlélői naplók, feljegyzések, levelek megszólaltatásával. Az összeállítás másik újdonsága, hogy a kutatók munkájukkal igyekeznek behozni azt a lemaradást, amely a magyar holokauszt történetírását eddig jellemezte: a vizsgált témákat ugyanis máshol már évtizedekkel korábban feldolgozták. Ilyen Ádám István Pál tanulmánya a házmesterekről, illetve Klacsmann Borbála írása az Elhagyott Javak Kormánybiztossága és a magyar zsidók kapcsolatáról 1945 és 1948 között. A koncentrációs táborok és hontalan táborok magyar szempontú, rendszerszerű elemzése sem történt még meg ez idáig, Huhák, illetve Szécsényi dolgozata erre is kísérletet tesz. Reméljük, hogy az itt közölt tanulmányokkal a holokausztkutatók új generációja sikerrel veszi a tudományos élet számtalan buktatóját a jövőben. Pető Andrea Traumatic Pasts An International Comparison. Eds. Ruth Wodak – Gertraud Auer Borea. Wien 2009. 277–290.
