Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Veszprémy László Bernát: Baloldali antiszemitizmus, anticionizmus és a zsidó vagyon államosítása a Tanácsköztársaság idején
BALOLDALI ANTISZEMITIZMUS, ANTICIONIZMUS ÉS A ZSIDÓ VAGYON ÁLLAMOSÍTÁSA 890 hasonlóan a zsidóság érvényesülési időszakaként értékelte a kommünt. 23 Thomas Beaumont Hohler, Nagy-Britannia budapesti követe 1921-es általános jelentésében nemes egyszerűséggel így írt a kérdésről: „Nem kérdéses”, hogy a bolsevizmust Magyarországon „a zsidók kezdeményezték, propagálták és vezették”. Buzgalmában még a német származású Ágoston Péter népbiztost is „zsidó fajúként” említette, majd kifejtette, hogy csakis a török hódításhoz lehetne hasonlítani a pusztítást, melyet „a bolsevik párt, más szóval a zsidóság” végzett.24 A bukaresti amerikai katonai attasé hasonlóképp közölte az amerikai Joint Distribution Committee zsidó szociális szervezet egyik alkalmazottjával, hogy „[budapesti] zsidók bolsevikiek” csinálták a kommünt,25 ám maga a JDC sem volt mentes az effajta sztereotípiáktól. Mint Julius Goldmann, a párizsi JDC-iroda magyarzsidó alkalmazottja írta a Tanácsköztársaság utáni antiszemitizmusra utalva: „sajnos maguk a zsidók is nagyban bűnösek a változásban, ami itt történt”. 26 A feltevés, miszerint a zsidóság „renegát” – ám továbbra is „zsidó” – elemei okozták volna, legalább részben, a kommünt, mai szemmel meglepően gyakran bukkant fel a két háború közti magyar-zsidó diskurzusban. Az asszimilációpárti Egyenlőség című zsidó hetilap hasábjain Mandel Sándor, a szolnoki neológ hitközség vezetője úgy nyilatkozott, hogy „én, mint zsidó, sohasem bocsátom meg magamnak, hogy Kun Béla is zsidónak született”.27 Érdekes módon a hetilap máshol úgy hivatkozott Kunra, mint „a nemzetromboló diktatúra fejére”,28 és máshol is olyan jelzőket hasz nált a kommunistákra – ázsiai jelleg, testi fogyatékosság –, melyeket ma az antiszemita nyelvezettel azonosítanánk. Előbbi jelző mellett az Egyenlőség hasábjain azt is megtaláljuk, hogy Korvin Ottó „púpos gnóm” lett volna.29 A lapban Hevesi Simon Dohány utcai főrabbi reagált arra a névtelen levélből származó kérdésre is, hogy zsidóként miért nem „regulázta meg” a szintúgy zsidó származású népbiztosokat: „Tőlük minden tekintetben oly távol állottam, hogy kéréssel hozzájuk fordulnom nem lehetett”. Mint írta, ő maga rendszeresen támadta a kommünt „a szószékről”, ám azt nem tagadta, hogy a kommün vezetői valóban zsidók lettek volna. 30 A lapot szerkesztő Szabolcsi Lajos így írt emlékiratában: „Van egy pont, ahol nem 23 Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar feltámadás. A két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai. Bp. 1988. 129. 24 National Archives, Kew. FO 371/7633. General Notes on Hungary, 1921. december. 25 Joint Distribution Committee Archives, New York (a továbbiakban: JDCA), 1919–1921 New York Collection. 4–23. Hungary. 151.3. Hungary, Persecutions and Pogroms, 1919–1921. Alex Landesco levele a párizsi JDC számára, 1920. márc. 5. 26 JDCA, 1919–1921 New York Collection. 4–23. Hungary. 151.3. Hungary, Persecutions and Pogroms, 1919–1921. Julius Goldmann levele Felix Warburg részére, 1920. ápr. 13. 27 Mandel Sándor: A vidéki zsidóság vezérei. Egyenlőség, 1938. szeptember 22. 10. 28 Nekünk nem mindegy... Egyenlőség, 1925. március 7. 7. 29 Zsidó ellenforradalmárok. Egyenlőség, 1920. február 28. 1–2. 30 Hevesi Simon: Válasz egy „nyílt levélre”. Egyenlőség, 1926. április 24. 1.
