Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Horváth J. András: A vörös uralom mint személyes élmény
HOrVÁTH J. ANDrÁS 875 már az Atlanti óceánig. Nyomorult gyilkosok, őrült, elvakult imperialisták, meghallottátok-e, hogy ütött az Óra?!” 23 A tanácskormány megtapasztalt politikai lépéseit azonban tragikusnak és szörnyűnek ítéli meg, s április 16-ai bejegyzésében már a létrehozott – meghirdetett eszményeknek is ellentmondó – rendszer kiábrándult kritikáját olvashatjuk. „De mit csináltatok e három hét alatt? Csak romboltatok. Az építést azonban még sehol sem látom. Megöltétek az ambíciót – egyenlővé deklarálván a tudóst a bolonddal – gúzsba kötöttétek az egyéniséget, tönkretettétek a tekintélyt, kitöröltétek a hitet a lelkekből, elvettétek hosszú évek becsületes munkájának a gyümölcsét, az egyéni szabadságot egyetlen, meghagyott szobánk négy fala közé korlátoztátok, bemocskoltátok eszményeinket és álmainkat, melyek nélkül most szárnyaszegetten, értelmetlenül éljük e tébolyult napokat.” 24 Az igazi illúzióvesztést azonban az a tapasztalat okozta, hogy a Tanácsköztársaság láthatóan nem volt képes valóra váltani a területi integritás megvédésére vonatkozó ígéretét, sőt a vörös sajtó még a forradalom világméretű elterjedését illetően is hazudott. „Urak, bolseviki urak, forradalom idején ne mondjatok meséket!”– olvashatjuk a keserű kifakadást. 25 A naplóíró azonban még ennek el lenére sem tagad meg némi együttérzést az új igék hirdetőitől, bár törekvéseiket fantasztikusnak és irreálisnak tartja. A rendszer kárhoztatása mellett ugyanis azt is olvashatjuk az ugyanezen a napon tett bejegyzésben, hogy „A becsületes, okos kommunizmus tán jobb lesz még mindig, mint a bálványok, a hazugságok, s a kékvérűek rothadt monarchiája.” 26 Kiábrándulása emberi oldalát a vörös káderek és agitátorok szerinte színvonaltalan fellépése mutatja talán a legjobban. „Gyanús múltú, jól ismert dologkerülőket; gyűlöletszítókat, nagytorkú, de annál vékonyabb agyvelejű apostolokat emeltetek piedesztálra [...]” – áll a naplóban.27 Ennek megrendítő példája volt számára a közoktatásügyi népbiztosság részéről Szatmárnémetibe delegált Nagy Endre és egy Szatmári nevezetű előadó fellépése, akik a helyi színházterembe összehívott vármegyei tanári kart butának és üresfejűnek nevezték. Gál szerint előadásuk vulgármaterialista, freudista és antiklerikális szólamok gyűjteménye volt. (Az államot nem létezőnek, a templomokat bezárandónak, a szaktárgyakat fölöslegesnek, a házasság intézményét felszámolandónak minősítették.) A napló 23 BFL XIV.201. 1919. márc. 23. 331. 24 BFL XIV.201. 1919. ápr. 16. 333.; A felsőoktatás, illetve a tudománypolitika terén történet átszervezésekre és radikális személycserékre utal a bejegyzés. A jogi karokon az oktatás szünetelt. Vö. Köte Sándor: A Tanácsköztársaság közoktatás-politikai és pedagógiai törekvései. Bp. 1979. 103–104. 25 BFL XIV.201. 1919. ápr. 16. 332. 26 Uo. 333. 27 Uo.
