Századok – 2019
2019 / 5. szám - A MAGYARORSZÁGI TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÉLYRÉTEGEI - Sipos András: Házbizalmiak naplója 1919-ből. A proletárdiktatúra alsó szintű hatalmi szervéről egy pesti bérház példáján
HÁZBIZALMIAK NAPLÓJA 1919-BŐL 864 diktátorok a közönséggel is parancsok formájában érintkeztek. Április 10-én megjelent felhívásukban az ígérték, hogy „minden lakásra alkalmas helyiséget rövidesen megállapítunk és nemcsak beköltöztetünk, hanem lakhatás szempontjából át is alakítunk”. Ennek sarokpontja új lakáskataszter felvétele, melynek kitöltésére egyetlen napot adtak: „A központi lakáshivatal összes eddigi rendeletei adatainak és megállapításainak megsemmisítésével pontos lakáskatasztert veszünk föl a főváros összes lakásairól, a kerületi munkástanácsok bevonásával és közreműködésével. A lakáskataszter pontos kiállítását halálbüntetés terhe mellett parancsoljuk meg a házi bizalmiaknak és a házmestereknek.” A 2. számú parancsuk szerint a „házi bizalmi férfiak kötelesek a bejelentésben az illető rovatban lelkiismeretesen megállapítani azt, hogy véleményük szerint az illető lakásból hány és milyen helyiség vehető el újabb lakás céljaira, milyen átalakítás szükséges, hogy benne háztartás berendezhető legyen, vagy háztartás nélküli lakás céljaira mennyiben alkalmas. [...] Lakásra elsősorban szakszervezetben szervezett munkások tarthatnak igényt, akiknek lakásínsége elviselhetetlen.” 38 A hamarosan bekövetkezett román támadás folytán Szamuely és Vágó katonai feladatot kaptak, így néhány napos lakásügyi diktátorságuk nem hagyott maradandó nyomot. Az április 30-án kiadott népbiztosi rendelet Budapesten a kerületi munkás- és katonatanácsok mellett működő lakásbizottságokat nyilvánította elsőfokú lakásügyi szervekké, az ő jogkörük lett a lakások nyilvántartása, a lakásigények elbírálása és a lakások kiutalása. Másodfokú szervként az Országos Lakásbiztosság járt el. 39 Érdekes lenne tudnunk, hogy volt-e lakásrekvirálás a Gyár utca 26-ban, és ha igen, ez kiket érintett, de korábban már kitértünk rá, hogy a napló erről nem szolgál közvetlen adatokkal, már csak azért sem, mert az ilyen szempontból legkritikusabb időszak után kezdődik. Később sem maradtak azonban a bizalmiak lakásügyi feladatok nélkül. A kormányzat a súlyos élelmiszerhiány miatt kívánatosnak tartotta a fővárosban tartózkodók számának csökkentését. Felismerték, hogy sokan, akik megtehetnék, azért nem mernek nyárra vidékre menni, mert félnek, hogy távollétük alatt rekvirálják a lakásukat. Az Országos Lakásbiztosság június 5-iki rendelete lehetővé tette a rekvirálás alóli mentesítést azok számára, akik el kívántak utazni, „minthogy ezeknek a budapesti lakosoknak vidékre távozása a főváros élelmezését lényegesen megkönnyíti”.40 A házbizalmiak feladata volt a mentesítési kérelem aláírása és a mentesítési engedély őrzése a távollét alatt, valamint annak ellenőrzése, hogy a mentesített ténylegesen távozott-e és a budapesti élelmiszerjegyét leadta-e. A napló több mentesítési kérelem nyomát is őrzi, közöttük Vas Pálét július 23-ai dátummal. 38 Népszava, 1919. április 10. 7. 39 Tanácsköztársaság, 1919. május 1. 3. 40 Tanácsköztársaság, 1919. június 6. 2.
