Századok – 2019
2019 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Büky Orsolya: Klebelsberg Kuno és Hóman Bálint közgyűjteményi koncepciójának különbségei a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltára és az Országos Levéltár egyesítésének tükrében
BÜKY ORSOLYA 749 következtében „rohamosan és igen nagy arányokban” gyarapodó, de elégséges munkaerő, valamint hely hiányában végül megfelelően feldolgozhatatlan s ennek következtében nyilvántarthatatlan irattömeggé vált. Sulica a havi rendszerességgel megtartott osztályvezetői értekezleteken felolvasott beszámolóiban időről időre tájékoztatta Lukinich könyvtárigazgatót a lehetetlen helyzetről, de érdemi segítséget nem kapott, s ennek következtében egyre inkább meggyőződésévé vált, hogy Lukinich Klebelsberg utasítására szándékosan opponálja a Levéltár Múzeumon belüli megfelelő elhelyezésének, valamint munkatársi körének kibővítését azzal a hátsó gondolattal, hogy végül az akuttá vált problémák egyetlen megoldása az Országos Levéltárba való költözés, illetve a két levéltár „összeolvasztása” legyen.70 Sulicának az ügyről Hóman uta sítására írt 70 oldalas igazoló jelentése hosszú bekezdéseket tartalmaz az évek folyamán Lukinich számára készített havi beszámolókból, valamint szó szerinti idézi Lukinichnak a Múzeumi Levéltár szakmai problémáival kapcsolatos véleményét: „Mindegy, ti vagytok mindennek az okai, miért konkuráltatok mindig az Országos Levéltárral? Nem kellett volna konkurálni, és a sok családi levéltárat összeszedni, hanem ezt az Országos Levéltárnak kellett volna hagyni, és így lehetett volna regesztázni a törzsanyagot.” 71 Rendkívül rosszul érintette Sulicát a költözés lebonyolításának módja is. Klebelsberg utasítása nyomán ugyanis Lukinich mindössze két hetet akart adni a Levéltár dolgozóinak arra, hogy a hatalmas mennyiségű iratanyagot fasciculálják, csomagolják és szállításra kész állapotba hozzák. Sulica véleménye szerint az elkerülhetetlen iratmozgást mindenképpen fel kellett volna használni egy általános revízióra, valamint az alapvető és hiányzó rendezési és nyilvántartási munkák elvégzésére, ehelyett viszont a feszített munkatempó erőltetése mellett nem történtek kellő intézkedések még a szükséges munkaerő, illetve a megfelelő eszközök biztosítására sem. Miután ugyanis Klebelsberg és Csánki előtt végső célként a két levéltár egyesítése lebegett, a költözés idején már teljesen feleslegesnek gondoltak minden, a Múzeumi Levéltár rendezési és nyilvántartási szisztémáját követő levéltárosi munkát. Az Országos Levéltárban a helyhiány problémája megoldódott ugyan, de a munkaerőhiány változatlanul megmaradt, s a feszültséget tovább gerjesztette az a tény is, hogy Lukinich Sulica feje felett tárgyalt Csánki Dezső főigazgatóval a Múzeumi Levéltárat érintő kérdésekről, s különböző megállapodásokat is 70 MNL OL K 726 11. cs. 650/1927 Sulica Szilárd igazoló jelentése Hóman Bálintnak, 1927. jún. 18. 71 „De nem beszélték e akkor széltében hosszában, hogy az egész költözködés azért történik, hogy a múzeumi levéltárat előbb vagy utóbb az Országos Levéltárba olvasszák be?” Sulica Sz.: Igazoló jelen tés i. m. 167.
