Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Klacsmann Borbála: Elhanyagolt kárpótlás. Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága és a magyar zsidók kapcsolata, 1945–1948
ELHANYAGOLT KÁRPÓTLÁS 716 A második világháború végén Magyarország ugyan demokráciaként született újjá és a magyar kormány eltörölte a korábbi zsidótörvényeket és rendeleteket, a kárpótlás folyamata azonban különböző okok miatt csak vontatottan indult meg, a jóvátétel pedig szinte szóba sem került. Az új törvények ugyan elítélték az előző rezsimek antiszemitizmusát, azonban nem mondták ki a magyar állam felelősségét, így jogilag az is kérdésessé vált, hogy az köteles-e egyáltalán kárpótolni az üldözötteket. Ahogyan a többi, üldözötteket ért sérelem és kár, a kifosztás hatása sohasem múlt el nyomtalanul, a túlélőknek további megpróbáltatásokkal is szembe kellett nézniük a megfelelő kárpótlás hiánya miatt. Az ebből adódó nehézségek gyakran évekig elkísérték őket, és nagyban befolyásolták a zsidók–nemzsidók közötti kapcsolatokat is. Tovább nehezítette a túlélők dolgát az, hogy a nemzsidók a korábban számukra kiutalt vagy általuk megvásárolt, eredetileg zsidó tulajdonban lévő ingóságokat és ingatlanokat – értelemszerűen – a sajátjuknak tekintették, s azokat nem akarták visszaadni. A jogilag és etikailag is bonyolult szituációkban a helyi hatóságok gyakran csak nehezen tudtak döntést hozni, mivel a helyzetet nemritkán tovább súlyosbította az is, hogy az eredeti birtokosok távolléte alatt ezeket a javakat rászorulóknak (kibombázottaknak, sokgyermekes, szegény családoknak) ítélték oda az „árjásítással” foglalkozó intézmények. A háború utáni felfordulásban eleinte megvolt a politikai akarat a tulajdonjog körüli viták rendezésére, s ennek eredményeként 1945-ben létrejött az Elhagyott Javak Kormánybiztossága is, amelynek feladata az érintett javak kezelése volt. Az intézmény azonban különböző okok miatt nem tölthette be azt a szerepet, amelyet a felállításáról intézkedő rendelet jelölt ki számára, és amit az újjáalakuló zsidó közösség is elvárt. Ez pedig további feszültségekhez vezetett az alapvető sérelmeinek orvoslását hiányoló zsidóság körében. A túlélők tehát a háború után a kormány, a kormány által létrehozott intézmény és a saját érdekképviseleti szervezeteik által meghatározott, politikai, gazdasági és szociális érdekek által átszőtt mezőben kényszerültek megpróbálni, hogy helyi szinten érvényt szerezzenek a saját érdekeiknek. A nagypolitika mellett a mikroközösségek belső élete (zsidók, nemzsidók, helyi tisztviselők, a hatóságok képviselői) is nagyban befolyásolta azt, hogy a kárpótlás megvalósult-e egy-egy helyszínen, vagy sem. A kifosztás és a kárpótlás jogi háttere A gazdaságilag sikeres magyar zsidóság a két világháború közti időszakban egyes becslések szerint a nemzeti vagyon 20‒25%-át birtokolta.4 Ezt a vagyont az 4 Kádár Gábor – Vági Zoltán: Hullarablás. A magyar zsidók gazdasági megsemmisítése. Bp. 2005 . 27. A magyar zsidók két háború közötti vagyonát több történész igyekezett felmérni. A Kádár–Vági
