Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Ádám István Pál: Házmesterek a vészkorszakban
HÁZMESTEREK A VÉSZKORSZAKBAN 712 megfelelniük a nyilas hatóságoknak, a semleges nagykövetségeknek vagy épp a lakóknak. Nyilvánvalóan saját gyarapodásukat is szem előtt tartották, és aktívan hozzá kívántak járulni a nekik anyagi hasznot hozó lakók túléléséhez. Papp ügye jól mutatja, hogy a házmesterkedés egy különös egzisztenciális helyzetet jelentett, amelyben ha valaki betartotta és betartatta a zsidóellenes rendelkezéseket, az sem feltétlenül jelentette azt, hogy az illető meggyőződéses antiszemita lett volna. Egy speciális pragmatizmus jellemezte ezt a javarészt tanulatlan, egyszerű emberekből álló foglalkozási csoportot. E pragmatizmusból és sajátos élethelyzetükből adódóan pedig, a Vörös Hadsereg győzelme után sokuk szemrebbenés nélkül csatlakozott a kommunista párthoz. A legjobb példa erre a fentebb már szintén említett Burgerné esete, aki Budapest ostroma idején még a nyilas védők részére gyűjtött, de alig pár héttel később, a szovjetek bejövetelekor már saját ruszin származását hangsúlyozta. Ugyanő 1944 júniusában még örömmel újságolta, hogy „zsidótlanítják a házat”, és teljesen magáévá tette a nyilas propagandát, a háború után azonban már hangsúlyozta, hogy örül a politikai fordulatnak, mivel „most mi leszünk az urak”. Ahogy Burgerné egyik lakója fogalmazott: „nyilvánvalóan kitűnik, hogy az asszonynak nincs semmiféle politikai meggyőződése, hanem mindenütt az egyéni érvényesülésének az útjait keresi”. 69 *** Jelen tanulmány kiindulópontja a házmesteri foglalkozás kialakulása volt a századfordulón rohamos fejlődésnek induló új metropoliszban, Budapesten. Ehhez a folyamathoz szorosan köthető speciális finanszírozási és foglalkoztatási sajátosságok feltárásával igyekeztem bemutatni, hogy mennyit nőtt a házfelügyelők hatalma a vizsgált periódus végére, és hogyan emelkedtek a házmesterek egy társadalmilag alacsonyrangú csoportból a közép és felső-középosztálybeli lakóknál is meghatározóbb tényezőkké 1944-re, a második világháború és a zsidóellenes rendelkezések hatására. Mivel a náci diszkrimináció javarészt területi alapon szerveződött, a városi mikroszintű területi kontrollban oly gyakorlott házmesterek egyre nélkülözhetetlenebb elemeivé (és egyben haszonélvezőivé) váltak az új rendszernek. A lakók helyzetét kihasználva bővítették szolgáltatásaik körét, amit a borravaló adásának tradíciójában szocializálódott zsidó származású középosztálybeliek busásan honoráltak is. Azok, akik nem fizettek, a házmesterektől inkább nyers, olykor brutális bánásmódot tapasztaltak, amivel a házfelügyelők kierőszakolták a zsidóellenes korlátozások betartását. Bár a lakók gyakran hallottak antiszemita kifejezéseket a házmesterüktől, mégis valószínűbb, hogy az esetek 69 Burger Jánosné népbírósági pere. BFL XXV.1a 779/1945. 36.
