Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Ádám István Pál: Házmesterek a vészkorszakban
ÁDÁM ISTVÁN PÁL 699 szeres érkezését, kifigyelték távozását. A következő eset jól példázza a helyzetet: mivel a bombázások nyomán megjelenő kötelező elsötétítés betartását köteles volt ellenőrizni a házmester, egy éjjel, 1942 kora augusztusában, amikor a Szinyei Merse utca 25-ben a házfelügyelő éjszaka fényt látott kiszűrődni az egyik lakó ablakán, felment az emeletre, hogy figyelmeztesse őt. Ekkor látta meg a keresztény nőt, amint Krausz nevű látogatója mellett feküdt fehérneműben, aminek a feljelentés után fajgyalázási per lett a következménye. 26 A háborús készülődéssel a kormányzat területi kontrolligénye tovább erősödött. Ennek keretében rendelkezett a légoltalmi pincékről, melyek felügyeletét és az ott lévő berendezések állandó karbantartását is a házmesterekre bízta.27 Utóbb még tovább nőtt a házfelügyelő fontossága, amikor már a lakóknak járó élelmiszerjegyek és tüzelőjegyek kiosztásában is részt vett. A háborús intézkedéseknek köszönhetően tehát a házmester egyre inkább tényleges hatalmi tényezővé vált és fontos szerepet kapott a magántér és a mindennapi élet ellenőrzésében. Ugyanakkor azonban ez a fajta „előmenetel” nem tükröződött a házfelügyelő jövedelmében, sőt, nemhogy nem kapott több pénzt, de az elsötétítés miatt éjszakai kapupénz-bevételei is jelentősen csökkentek. A kormányzat természetesen felismerte a házfelügyelők hatalmi tényezővé válását. Ez a felismerés ösztökélte a törvényalkotót arra is, hogy a házmesterek köréből kizárja a zsidó származású magyarokat, merthogy miképpen lehetne jogosult a térhasználat ellenőrzésében való részvételre az a személy, akinek térhasználatát épp a kormányzat korlátozza, akinek alacsonyabb értékű élelmiszerjegyet ír elő, akinek beavatkozik a családi és szexuális viszonyaiba is. Következésképp a 3.530/1942. B. M. számú rendelet értelmében 1942. június 1-től kezdve már csak úgynevezett keresztény személy lehetett házfelügyelő. Ámde minden ilyen, a keresztény kurzus által az „Őrségváltás” kontextusában értelmezett rendelkezésnek megvoltak a maga technikai és életvezetési következményei is.28 Esetünkben például a törvénykező nem hagyta teljesen magára az elbocsájtandó „zsidó házmestereket”, mert előirányozta a jogszabály következtében állását vesztett házfelügyelő részére a cserelakás felajánlását. Ennek hiányában ugyanis a kortársak szerint akár ezer feletti család is utcára kerülhetett volna.29 Csakhogy egy általá nos lakáshiánnyal küzdő városban ez majdhogynem lehetetlen kikötés volt. Ezért 26 Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL) VII.5.c A Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék peres iratai. Krausz Lajos ügye. 3086/1943. 22. 27 Házfelügyelők Közlönye 11. (1937) 10‒11. sz. 1. 28 Az Őrségváltás társadalmi folyamatának bemutatását legújabban lásd Margittai Linda: Zsidókérdés a Délvidéken. Doktori (PhD) értekezés. SZTE. Szeged 2019. 29 A házmesterek hivatalos orgánuma, a Házfelügyelők Lapja egyenesen „másfélezer új házfelügyelőnek az előteremtéséről” ír. Lásd „Őrségváltás”. Házfelügyelők Lapja 19. (1942) 7. sz. 1.
