Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Szécsényi András: Hillersleben. Történelem és emlékezet
HILLERSLEBEN 670 akkora nagyságú térről, mint amilyennek azt Bognár látta.57 A terek felnagyítása az első két-három hét bejegyzéseiben gyakran visszaköszön, feltehetően azért, mert a korábban szűk terekben mozgó naplóíró (barakk, vagon, szoba) mindent nagyobbnak látott a valóságosnál. A konyha esetében a hatalmas zsúfoltság is közrejátszhatott abban, hogy Bognár nagyobbnak érzékelte a teret a valóságosnál. A napló későbbi szakaszában, június végétől jelennek meg a sportterek: a pingpongasztalok helyszíne és egy sportpályaként használt tér, amelyen futballmérkőzéseket játszottak. A pingpongasztal helyszínével kapcsolatban a napló nem árul el semmit, és saját helyszíni vizsgálataim (illetve egyéb források) sem vezettek a nyomára. Ezzel szemben a focipálya Bognár egyik térképén jól beazonosítható. Július 9-én itt játszódott az az emlékezetes mérkőzés, amelyet – a cseh, jugoszláv, német, francia fogolycsoportokkal ellentétben – még mindig nagy létszámban itt lévő olasz és magyar egykori foglyok vívtak egymás ellen. Bognár szemtanúja és szurkolója volt a meccsnek, melyet bejegyzései szerint ezer másik hontalan zsidó táborlakó társaságában szurkolt végig. Azt is elárulja, hogy a szurkolók zöme a Roosevelt Strasse felől érkezett a helyszínre, amiből – a hetekkel korábban rajzolt térkép segítségével – nyilvánvalóvá válik, hogy a táborlakók alkották a nézőközönséget, nem pedig a szovjet katonai parancsnokság vagy a falubeli német lakosság. A fölényes olasz győzelem után „a közönség zárt sorokban szinte vég nélkül vonult végig a Churchill, illetve Eisenhower Strassén, már ugye az itteni méretekben, hogy részt vegyen az esti táncon, ahol Hillersleben [tábor] színe-java megjelent.” 58 Bognár György szövegében a térhez kapcsolódó élményekhez gyakran konkrét, másra irányuló érzelmek is társulnak. Például a már idézett, április 28-ai bejegyzéséhez, melyben a szobájába beszűrődő madárhangokat említette: „Ez egészen nyaralásra emlékeztet.” A rendrakással, a semmittevéssel, illetve gyógyulással telő hosszú napok, hetek során pedig rengeteg, a szobatársakkal való együttműködés élményeiről, tér-élményeiről szóló beszámoló születik. (Például, hogy be kellett osztani, ki mikor megy ebédért az egy kilométerre lévő „kantinba”, hiszen ez már munkavégzésnek számított, s hogy ki mikor mosogat.) 59 Amennyiben a naplót tér-felfogás szerint olvassuk, az idő előrehaladtával a szerző bejegyzéseinek pozíciója is változik: kezdetben Bognár – nem függetlenül attól, hogy fokozatosan fedezte fel új lakhelyének, a tábornak minden szegletét – óvatosan írt, sokszor a negatívumokról. Május végétől azonban és különösen júniustól, amikor már megszokta az ottani viszonyokat, s túl volt a költözéseken, valamint a kórházi kezelésen, úgy tűnik, elfogadta a Hillersleben nyújtotta 57 A fotók a szerző birtokában. 58 Napló, 1945. júl. 9. 241‒242. Júl. 9-én pedig szovjet‒magyar labdarúgó mérkőzést rendeztek ugyanitt. Uo. 247‒248. 59 Napló, 1945. ápr. 26. 142.
