Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Szécsényi András: Hillersleben. Történelem és emlékezet
SZÉCSÉNYI ANDRÁS 659 össze.10 A vonat április 13-án egy előrenyomuló amerikai páncélos egységbe ütközött a Magdeburg térségében fekvő Farsleben és Zielitz között. A rabokat őrző, jobbára idős Wehrmacht-katonák előző éjjel elmenekültek, a foglyok pedig bevárták a szövetséges egységeket. A kiéheztetett, beteg, összezsúfolt, elgyötört vonatlakók közül mintegy 1500 főt11 korábban Magyarországról deportáltak az SS lágerrend szerébe. A szerelvény történetét feldolgozó Matthew A. Rozell szinte kizárólag narratív források alapján írta meg e szerelvény felszabadításának történetét.12 Az amerikai páncélos katonák (a 743. amerikai páncélos zászlóalj 12. és 13. D egységei) és a túlélők visszaemlékezése szerint az amerikai „liberátorok” megjelenésétől eufórikus hangulatba kerültek, s ez a találkozás életre szóló emlék lett mindannyiuk számára. 13 A volt foglyokat a következő két-három nap során a közeli Farsleben faluban szállásolták el az amerikaiak. Beköltöztették őket a helyiek házaiba, ennivalót és használati eszközöket rekviráltak számukra. 1945. április 13–15. között a mintegy kétezer-kétezer ötszáz túlélő hónapok óta először részesült rendes orvosi ellátásban, először töltötte ágyban az éjszakát, egyáltalán először nem félt a holnaptól. Nagyon sok visszaemlékező beszámolt azonban arról, hogy – hasonlóan sok más holokauszt túlélő tapasztalatához – itt is általános volt a kiéhezett emberek „túlevése” (kalóriadús ételek habzsolása az első adandó alkalomkor), ami nem ritkán súlyos megbetegedésekhez, esetenként pedig halálhoz is vezetett. A német lakosság reakcióiról kevés ismeretünk van. A magyar memoárok többnyire közönyről számolnak be. Ez abból is adódhatott, hogy az amerikai csapatok és a zsidók megjelenése számukra együtt járt a kényszerű elszállásolással, állataik levágásával, munkaerejük igénybevételével. Az egyetlen ismert, helyi lakostól származó visszaemlékezés szerint az illető családja megrendült a túlélők látványától és tejjel, étellel, fekhellyel segített a magyaroknak, akik ezért kifejezetten hálásak voltak nekik. 14 10 A történeti emlékezet hiányára utal, amint azt Dénes György, a tábor lakója és későbbi amatőr kutatója megjegyezte, hogy maga az Ungarnlager kifejezés is a közelmúltig ismeretlen volt a magyar holokauszt szakirodalomban. Weiczner Jenő: „Ez most a sorsod, kiüldözött zsidó”. Napló, 1944–1945. Bp. É. n. [2014.] 267. Mára az Ungarnlagerről összefoglaló tanulmány áll rendelkezésre: Stephanie Billib: „Infolge eines glücklichen Zufalls ...” Das Ungarnlager in Bergen-Belsen von Dezember 1944 bis April 1945. In: Bergen-Belsen. Neue Forschungen i. m. 92–107. 11 United States Holocust memorial Museum ID 10284. 12 Matthew A. Rozell: A Train near Magdeburg. A Teacher’s Journey into the Holocaust and the Reuniting of the Survivors and Liberators, 70 years on. Hartford–New York 2016. Az itt szolgálatot teljesítő amerikai katonák közül többen is publikálták emlékirataikat, nem utolsó sorban Rozell ösztönző tevékenységének hatására, amely a 2000-es évektől a vonatszerelvény zsidó túlélői és a felszabadító csapatok még életben maradt tagjai közötti találkozók megszervezésében is megnyilvánult. (https://bit.ly/2ZxJk75, letöltés 2019. 04. 22.) 13 Az esemény során készült emblematikus fényképfelvétel a mai napig az egyik legismertebb fotó a soá tragédiájáról. Rozell, Matthew A .: A Train near Magdeburg i. m. 10–15. 14 Huhák Heléna és Szécsényi András németországi interjúja Ingeborg Moritz szemtanúval. Farsleben, 2016. április.
