Századok – 2019
2019 / 4. szám - ÁLDOZATOK, EMLÉKEZET, JÓVÁTÉTEL A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTKUTATÁS ÚJ IRÁNYAI - Huhák Heléna: Koncentrációs tábor mint tértapasztalat. Bergen-Belsen, 1944–1945
KONCENTRÁCIÓS TÁBOR MINT TÉRTAPASZTALAT 650 szabadulás előtt pár nappal hozták ide, az egész út fákkal volt tele, s villanydróttal is. A holtfáradt embereknek ezeken az akadályokon kellett keresztül mászni. Ha valamelyik kidőlt, félrevitték az erdőbe. Egy lövést hallottak s vége volt.”33 A temetési menet útja szerepel az egyik rajzon is. 34 Holländer Margit bejegyzéseiben és rajzain az őt körülvevő épített környezet is megjelenik. Utóbbiak közül az egyik az auschwitzi fürdőt, a Brezinskát mutatja be.35 A kézzel írt naplóban lévő rajzon a szerző csak a termek neveit tüntetette fel, a gépelt átiraton azonban sokkal bőbeszédűbbek az alaprajzra írt megjegyzések. Ezek lényegében megismétlik a szöveges leírás legfontosabb pontjait, a szőrtelenítés, fürdés, fertőtlenítés állomásait. Mutatják, hogy melyik teremnek milyen berendezése volt (ruhafogasok, elválasztó rácsok, nagy ablakok, kazánok), mi volt a funkciója, azaz mi történt az adott térben („szőrtelenített testrészeket maró folyadékkal bekenték”; „menet közben, férfiak szeme láttára kellett magunkra kapkodni [a ruhát]”; „sárga olajfestékkel X-et festettek hátunkra”), és hol voltak a nyíllal jelölt útvonalon áthaladó lányokhoz képest a férfiak. 36 A már két hete nem fürdött nőknek a ruhafogasok a civilizált és kulturált vetkőzés kellékeiként tűntek fel az első teremben. A folyosó nagy ablakai nem világosságot, hanem hideget és huzatot jelentettek számukra. Az egyik vödörben csípős fertőtlenítőszert, a másikban sárga olajfestéket tartottak. Ebben a térben ugyanakkor a legmeghatározóbb tárgy a ruha és a hozzá kapcsolódó folyamat: a saját ruhától való megfosztás és a megjelölt rabruha kiosztása, valamint a cipő megtartása, amiről ekkor még nem tudhatták, kulcsszerepet kap majd a túlélésben. A vetkőző helyiségből nyíló folyosó mindkét rajzon hosszú. Ez a valóságban is így lehetett, de a rajzoló mentális térképén a férfiak előtti meztelen elvonulás miatt érzett megszégyenülés is megnövelhette a két terem közötti távolságot. 37 A fogollyá változás egyik rituáléja – és ennek érzelmi folyamata – erősen kapcsolódott tehát a ruházathoz és a fertőtlenítő épületéhez is. 38 A naplóban az épített mellett a természeti környezet is több alkalommal megjelenik, mivel Margit gondolatai, érzései erősen kötődnek azokhoz a tájakhoz, ahol jár. Az Auschwitz felé tartó vonatúton a szép tájak a rabság érzését erősítik fel benne. Ugyanez történik, amikor Auschwitzból Bergenbe szállítják csoportját. 33 Lágerutazás i. m. 116. 34 Holländer Margit naplója. Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény, 2011.555.1, 4. füzet. 35 Lágerutazás i. m. 6. sz. képmelléklet. 36 „Istenem, mily rettentő férfiak előtt meztelen sétálni, kik úgy néztek rajtunk végig, mint egy darab deszkán. Ahogy lassan haladunk, egy hosszú keskeny folyosóba kerültünk, egy része vasráccsal volt elválasztva. Itt valami kazánfélét láttam, és a csíkos ruhás férfiakat, akik ruhafélékkel foglalatoskodtak.” Lágerutazás i. m. 36. 37 „Nagy volt a huzat, a fogunk is vacogott. ” Lágerutazás i. m. 36. 38 Huhák Heléna: A vészkorszak női perspektívából, a női emlékezet specifikumai. In: Huhák Heléna – Szécsényi András: Holokauszt alulnézetből. A személyes emlékezet múzeumi forrásai. Bp. 2016. 36‒58.
