Századok – 2019
2019 / 3. szám - KÖZLEMÉNY - Fodor Pál: Mikor épülhetett Szulejmán szultán Szigetvár melletti sírkápolnája?
614 MIKOR ÉPÜLHETETT SZULEJMÁN SZULTÁN SZIGETVÁR MELLETTI SÍRKÁPOLNÁJA? hogy a szigetvári vár, a váron belüli dzsámi, minaret stb. javítására vonatkozóan számos parancsot kapott ezekben az években.) 23 4. Kulcsfontosságú tény, hogy Szokollu Mehmed nagyvezír említett alapítványi iratát 1896-ban, tehát több mint 400 évvel később (!) jegyezték le mai formájában. Ez a hosszú, nagyon részletes összefoglalás azonban nem az eredeti alapító okirat(ok) hiteles másolata, hanem négy korábbi vakfije/vakufnáme alapján ösz szevontan ismerteti – mégpedig épülettípusok szerint – a nagyvezír összes kegyes alapítványát Medinától a dél-magyarországi Becskerekig. Azt feltételezem, hogy a 981-es (vagyis 1574-es) dátumot feltehetőleg az egyik részalapítvány dátumából vették át és írták rá az összesítésre, így ez ejthette tévedésbe azokat a kutatókat, akik a dátumot készpénznek véve azt gondolták, hogy legkésőbb 1574 tavaszán már valamennyi felsorolt épület állt a Szigetvár melletti szőlőhegyen. Gülru Necipoğlu egy újabb írásában az általam már korábban is jelzett24 és a fentiekben összefoglalt ellentmondások dacára kitart korábbi nézete mellett, hogy a szigetvár-turbéki „projekt” legalább részben Szokollu Mehmed műve volt. Ezzel nagyrészt magam is egyet tudok érteni. Ám a folytatással már kevésbé: Necipoğlu szerint a türbét valószínűleg II. Szelim alapította, a komplexum többi részét azonban Szokollunak tulajdonítja, és kitart 1574. évi alapításuk és (legalább részleges) megépítésük mellett is. A nyilvánvaló kronológiai nehézségeket isztambuli építészeti párhuzamokkal és más, kevéssé meggyőző megfontolásokkal (például az építkezések elhúzódásával stb.) próbálja áthidalni. Úgy látszik, főleg azért ragaszkodik ehhez az elképzeléshez, mert a szigetvári kisvárost a nagyvezír és Szelim szultán közös művének, ideológiai programjának tartja, ami nemcsak a nagy szultán (Szulejmán) szakralizálását, hanem a Szokollu Mehmed által 1566-ban kivívott győzelem megörökítését is szolgálta volna. 25 Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a nagyvezíri jótéteményekről két másik, jóval rövidebb összesítés is fennmaradt: ezek földrajzi megoszlás vagy elhelyezkedés szerint veszik sorra a nevezett főbb alapítványait. Az egyiket az isztambuli Fatih Millet Könyvtárban (a továbbiakban: Fatih),26 a másikat az isztambuli Süleymaniye Könyvtárban őrzött és főleg vakuf-leírásokat és más iratfajtákat tartalmazó kolligátumba másolták be (a továbbiakban: Lala İsmail).27 A két, egyaránt datálatlan kézirat 23 Lásd például: MD 7, 2183/798, 2319/847 (1568); MD 14, 252/173, 254/174–175 (1570); MD 16, 343/180 (1572); MD 23, 58/30 (1573), 500/236, 501/236, 751/337 (1574); MD 26, 155/59 (1574) stb. 24 Fodor, P. – Pap, N.: In Search of the Tomb i. m.184–186. 25 Necipoğlu, G.: The Aesthetics of Empire i. m. 149–159., különösen:157. 26 İstanbul, Fatih Millet Kütüphanesi T 933, 18b–23b. Vö. M. Tayyib Gökbilgin: XV. ve XVI. Asırlarda Edirne ve Paşa Livası, Vakıflar – Mülkler – Mukataalar. İstanbul 1952/2007. 509–512. 27 İstanbul, Süleymaniye Kütüphanesi, Lala İsmail 737, 40a–48b. Vö. Necipoğlu, G.: The Age of Sinan i. m. 543. 348. jegyz.
