Századok – 2019
2019 / 3. szám - EGY REFORMKORI ÉLETPÁLYA ÚJ KONTEXTUSAI. TANULMÁNYOK BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓSRÓL - Kárpáti Attila István: Wesselényi Miklós és az augsburgi Allgemeine Zeitung
KÁRPÁTI ATTILA ISTVÁN 581 egyenlőséget, az erkölcsi és az intellektuális fejlődést, valamint az ország anyagi jólétét érintő törvények – ismertette, majd elemzés alá vette mindegyik témát aszerint, milyen negatívumokat láthattak bennük az április törvények kritikusai és ellenzői. A legtöbb energiát arra fordította, hogy megcáfolja azokat az érveket, amelyek Magyarország Habsburg Birodalomtól való elszakadására vonatkoztak. Az osztrák kormány 1848. augusztus 31-ei emlékirata a Pragmatica Sanctióra hivatkozva tekintette jogilag érvénytelennek az április törvényeket, miszerint azok megsértik a Habsburg Birodalom Pragmatica Sanctióban rögzített feloszthatatlanságát és elválaszthatatlanságát, s lehetetlenné teszik a birodalom fenntartását.90 Wesselényi hosszú eszmefuttatásban mutatja be, hogy a Pragmatica Sanctio jogi ellenérvként való felhasználása mennyire nem helytálló a magyar alkotmányos függetlenség kérdésében. A Pragmatica Sanctio ugyanis kizárólag a leányági örökösödést, valamint a Habsburg Birodalom egységének fenntartását mondja ki, továbbá rögzíti az uralkodó kötelezettségvállalását a magyar törvények megtartására. A báró álláspontja szerint nem lehet ennél tágabb értelmezési keretet adni a törvénynek, s a Habsburg Birodalomtól való elszakadás, az oszthatatlanság megsértése az áprilisi törvények elfogadásakor és az emlékirat kiadásakor fel sem merült. Wesselényi jogi érvelésében a védekezést követően ellentámadásba lendül: a Pragmatica Sanctióban elfogadott öröklés azonban csak abban az esetben érvényesül, ha az uralkodó a feltételeket – a koronázást és a magyar törvények betartását – teljesíti. 91 A röpiratra jellemző jogi eszmefuttatások és cáfolatok után a záró szakaszban az 1849. március 4-én kiadott oktrojált alkotmány kapcsán az uralkodó és a bécsi kormányzat kritikája dominál. Wesselényi leszögezi: az az alkotmány, amely nem történelmi alapokon és a nép akaratán nyugszik, hanem ráerőszakolják az emberekre, nemcsak nem lehet tartós, de kifejezetten nagy veszélyeket is hordoz magában. Az alkotmány és a törvények ellen fellépő uralkodó az ő szemében nem lehet más, mint egy csupán önnön szenvedélyeinek élő zsarnok vagy egy despota, aki saját nézetei szerint szeretné jobbá tenni alattvalói életét, azonban nincs tekintettel az ő akaratukra. II. Ferdinánd, Napóleon, valamint II. József uralkodásának rövid bemutatásával illusztrálja, hogy az uralkodót hiába vezeti jó szándék, ha nem tartja be a törvényeket, hosszú távon uralkodása eredménytelen lesz uralkodó hatalmának korlátozása, valamint a vallásszabadság – korszerűségét. Lásd Wesselényi Miklós : Balítéletekről. Bukarest [Lipcse] 1833. 172–174. 90 Gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki, hadügyi és nemzetőri iratai II. Vál., jegyz. Urbán Aladár. Bp. 1999. 1175–1184. 91 Wesselényi, M.: Die Ursache i. m. 30–52. Wesselényi sem a Pragmatica Sactioval kapcsolatos érvelésében, sem röpiratának más helyein nem tesz említést az 1849. április 14-ei Függetlenségi nyilatkozatról.
