Századok – 2019
2019 / 3. szám - EGY REFORMKORI ÉLETPÁLYA ÚJ KONTEXTUSAI. TANULMÁNYOK BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓSRÓL - Kárpáti Attila István: Wesselényi Miklós és az augsburgi Allgemeine Zeitung
KÁRPÁTI ATTILA ISTVÁN 571 hatékony fellépést az augsburgi lap ellen. De nemcsak hatékonyabb, hanem szélesebb spektrumú fellépést is várt a közösségtől. Tervezete szerint a munkában résztvevők nem csupán bizonyos írások, hanem az Allgemeine Zeitung ban megjelent valamennyi magyar vonatkozású cikk hitelességéről nyilatkozatot küldtek volna a szerkesztőségnek, s a téves adatok kiigazítására rövid cikkeket írtak volna. Emellett a munkatársak rendszeresen tudósításokat írtak volna azokról a társadalmi, politikai és gazdasági hírekről, amelyek érdekelhetik a külföldi olvasóközönséget. Végül felelevenítette korábbi taktikai elképzelését: azokat az írásokat, amelyek közlésétől az augsburgi szerkesztőség esetleg eltekint, a legnépszerűbb külföldi lapokban szerette volna publikálni. Terve az volt, hogy kezdetként a felsorolt teendőkről mind az Allgemeine Zeitung , mind pedig a legolvasottabb német, francia és angol lapok szerkesztőségei számára az egyesület egy nyilatkozatot küld. Amíg korábban céljai eléréséhez csupán egyéni kezdeményezésekben és együttműködésekben gondolkodott, a felvázolt tervezetben már a szervező Wesselényivel találkozhatunk. A báró ugyanis az egyesületi hierarchiát a feladatok rendszerezésére és felosztására használta fel, felvázolva a létrehozandó egyesület alapszabályának körvonalait is, de az egyes feladatkörök kötelezettségeit nem határozta meg egyértelműen. Az elnök feladat- és jogköreit nem tisztázta, csupán a választmány teendőit fejtette ki, azonban erről is csak általánosságban fogalmazott. Úgy fest tehát, hogy az érdemi feladatokat – a külföldi sajtóorgánumok folyamatos figyelemmel kísérését, a cikkek megírását, valamint a külföldi szerkesztőségekkel való kapcsolattartást – a választmány tagjaira bízta volna, akik tevékenységükről az évente egy vagy két alkalommal tartandó közgyűlésen adtak volna számot. Az egyesület tagjainak – felhívása nyomán 50-60 magyarországi és erdélyi támogatóval számolt – nemcsak a működés anyagi feltételeinek megteremtésében, az évi három forint tagdíj befizetésében szánt szerepet, hanem az egyesület presztízsének növelésében is, hiszen minél több arisztokratát igyekezett megnyerni a kezdeményezésnek. A politikai nézetekből fakadó konfliktusok elkerülése érdekében Wesselényi úgy vélte, hogy munkája során az egyesület kerülje a kormány kritizálását, olyan cikket ne publikáljanak, amely megosztaná a tagságot, illetve lehetőséget kívánt biztosítani arra, hogy adott esetben az egyesület tagjai kinyilváníthassák egyet nem értésüket a választmány felé. Kossuthnak írt leveléhez mellékelte azoknak a névsorát, akiktől támogatást remélt, közöttük a pozsonyi alsó- és felsőtábla tagjaival, a pesti hírlapi és szépirodalmi élet neves képviselőivel, valamint az erdélyi liberális nemesség tagjaival. A 178 személyt tartalmazó névjegyzékben többek között olyan neves személyek kaptak helyet, mint Batthyány Lajos, Dessewffy Emil, Széchenyi István, Teleki
