Századok – 2019
2019 / 3. szám - EGY REFORMKORI ÉLETPÁLYA ÚJ KONTEXTUSAI. TANULMÁNYOK BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓSRÓL - Szilágyi Márton: Egy rangon aluli házasság társadalmi környezete. Wesselényi Miklós házasságának egykorú megítélése
EGY RANGON ALULI HÁZASSÁG TÁRSADALMI KÖRNYEZETE 556 ennek a minősítésnek a következtében lehetett nyilvánvaló. Így nem csoda, hogy Antóniának a Wesselényi erkölcsi magasabbrendűségéből kiinduló kommentárja csupán a báró tévedésének minősíthette a döntést: „Ma sokat gondolkoztam a’ Wesselényi házasságán, és igyekeztem ki békülni vele, és kerestettem benne a’ nemest gondosan, de nekem még se tud tetszeni. Igaz hogy nagy lélek kivántatik ahhoz, hogy valaki, nem szerelemből nem érdekből, hanem hálából valakit magához nőül emeljen. De azt mit ezen fizetéses szerencsés szobalyány tett, mások is megtették volna tudom, tán érdemesebbek. Vakságában örömest ápolta volna őt oly számtalan sok. És azt mondják hogy nője nem szép és igen közönséges, pedig a’ kit ő szeret nem lehete vagy nem kellene közönségesnek lenni. [...] Most ugy képzelem én őt, mint egy fényes csillagot, mely elveszté utját, és keresve tévelyg a’ ragyogó égi pályán.” 60 Éppen a téves értesülésből következik, hogy ez a bejegyzés nem számolhatott a házasság egyik fontos, nélkülözhetetlen indítékával, a születendő gyermek törvényes születésének a biztosításával. Hiszen 1843-ban még szó sem lehetett Lux Anna terhességéről. Ez pedig még inkább Wesselényi eltévelyedéseként, megmagyarázhatatlan eseményként állíthatta be az állítólagos házasságot. Persze megjegyzendő, hogy Wesselényi már korábban tervezte azt, hogy valamelyik törvénytelen fia anyját elveszi feleségül, a gyermek törvényes származását biztosítandó. Három nő esetében is tervezte a házasságot, mert a tőlük született fiúkat (Károlyt, Istvánt és a korán elhunyt Ádámot) tartotta méltónak a saját nevére, ám egyik esetben sem jött létre a frigy, mert az asszonyok – az ő tudta nélkül – inkább máshoz mentek feleségül.61 Ezekhez a szán dékokhoz mérve jelentősen változott persze Wesselényi mentalitása, s ebben nyilván elesett fizikai állapota, megvakulása is szerepet játszott, ugyanis míg korábban a már megszületett gyermekek (s csakis a fiúk) kedvéért akart volna nősülni, mintegy utólag választva ki, melyikük is érdemli meg, hogy igazi Wesselényi legyen, addig most hajlandó volt úgy vállalni egy házasságot, hogy még semmit nem tudhatott a születendő gyermekről. Sem a nemét, sem azt, hogy hasonlít-e hozzá, s hogy egyáltalán túléli-e a születés tortúráját. Kölcsey Antónia láthatólag aligha lehetett ennek az összefüggésnek a tudatában; neki már maga a – még létre sem jött – házasság ténye is megrendülést okozott. Az a hallomás pedig különösen zavarta, hogy az új feleség bizonyosan nem méltó Wesselényihez (hiszen állítólag sem nem szép, sem nem kifinomult lélek). Ez a köreiben elterjedt vélekedés pedig, amelyet valószínűleg minden további nélkül 60 Kölcsey Antónia naplója i. m. 107. 61 Kárpáti A. I. : Wesselényi Miklós, az apa i. m. 113. Vö. még Trócsányi Zs. : Wesselényi Miklós i. m. 521–522.
