Századok – 2019
2019 / 3. szám - EGY REFORMKORI ÉLETPÁLYA ÚJ KONTEXTUSAI. TANULMÁNYOK BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓSRÓL - Szilágyi Márton: Egy rangon aluli házasság társadalmi környezete. Wesselényi Miklós házasságának egykorú megítélése
EGY RANGON ALULI HÁZASSÁG TÁRSADALMI KÖRNYEZETE 542 nem tarthattunk fenn bizonyos igényeket.”2 S mivel Trócsányi könyvének azóta újabb, teljesebb kiadása nem volt, és a kötet eredeti, meghúzás előtti kézirata sem ismeretes, a Wesselényi-szakirodalom utolsó fél századának legfontosabb darabja egy szakmai szempontból igencsak féloldalasan használható munka lett: miközben a könyv címe (mindössze a középpontban álló személyiség neve) nem jelöl ki egyetlen vezérszempontot sem a megközelítéséhez, a szerző mindenről beszélni kíván, ami beletartozik a Wesselényi Miklós névvel jellemezhető problémakörbe. A szerző kijelentéseiről pedig – nem feltétlenül az ő hibájából – nem lehet mindig egyértelműen eldönteni, hogy az a források megalapozta, visszakereshető adatból következik-e, vagy csupán interpretációs ötlet, amely esetleg konfabuláción alapul. Ráadásul még csak névmutató sincs a könyvhöz. Trócsányi későbbi Wesselényi-kutatásai is csupán két – egyébként igen kiváló – népszerűsítő könyvet eredményeztek, amelyek közül az egyik a pályafutás egészét,3 a másik pedig ennek egy fontos szeletét, a Wesselényi elleni pert mutatta be,4 de szintén tisztes séges és alapos jegyzetek nélkül. Trócsányi kétségbevonhatatlan, rendkívüli forrásismeretét tehát egyik Wesselényinek szentelt könyve sem reprezentálta igazán, s ez a magyar történetírás máig ható, jelentős vesztesége. Nem segítette a kutatás föllendülését és az újabb interpretációs ajánlatok megszületését az sem, hogy mindmáig elmaradt Wesselényi irathagyatékának (legalább részleges) kiadása, még naplója sem kapta meg a méltó feldolgozást, nem is beszélve a báró hatalmas levelezéséről, s egyéb, egykorúan már kiadott művei is csak ritkán és szórványosan jelentek meg újra.5 Pedig a Wesselényi-kiadás szükségességét és az ehhez végrehajtandó feladatokat Venczel József már 1950-ben világosan, máig érvényes módon foglalta össze. Ám ez a tervezete éppen csak megelőzte az Erdélyi Múzeum-Egyesület tulajdonában lévő Wesselényi-hagyaték romániai államosítását, amely hosszú időre visszavetette a kutatást, s Venczel tanulmánya is igencsak megkésve, jóval szerzője halála után, 2002-ben jelenhetett meg.6 A naplóból ugyan bizonyos részletek korábban napvilágot láttak, de az egész kiadására a feladat nehézsége miatt mindmáig nem akadt vállalkozó: a napló jelentős része ugyanis olyan kurta, egyéni rövidítéseket tartalmazó bejegyzésekből áll, amelyek csak a Wesselényianyagban szerzett jelentős jártassággal fejthetők meg, valamint igen erős kontextualizációra szorulnak, s ezek különösen a politikatörténeti szempontból érdektelennek 2 Trócsányi Zs.: Wesselényi Miklós i. m. 7. 3 Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós és világa. Bp. 1970. 4 Uő: Wesselényi Miklós hűtlenségi pere. Abszolutizmus vagy liberalizmus? (Labirintus) [Bp.] 1986. 5 Kivételképpen említhető a következő, alapos és jegyzetelt kiadás, lásd Báró Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében. A szöveget gondozta, jegyz. Deák Ágnes, előszó Dénes Iván Zoltán. Bp. 1992. 6 Venczel József: Ifjabb Wesselényi Miklós személyi levéltára. (Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára 2.) Kolozsvár 2002. 43–45.
