Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Lévai Csaba: George Washington mint rabszolgatartó
LÉVAI CSABA 523 Egy rabszolgatartó család George Washington 1743-ban, tizenegy éves korában lett rabszolgatartó, amikor tíz rabszolgát örökölt elhunyt édesapja, Augustine Washington (1694–1743) után. Amikor pedig apja első házasságából született idősebb féltestvére, Lawrence Washington (1718–1752) is meghalt, George újabb huszonhét rabszolga birtokába jutott. Washington nagyon előnyös házasságot kötött, amikor 1759-ben feleségül vette a gazdag özvegy Martha Dandridge Custist (1731–1802), hiszen ezzel a fennhatósága alá került rabszolgák száma több mint duplájára nőtt. Martha első férje, Daniel Parke Custis (1711–1757) végrendelet nélkül halt meg. A fennálló virginiai jogszabályok értelmében rabszolgái a földbirtokhoz tartoztak, s esetükben 285 főről volt szó. Martha özvegyi része a birtok harmadát jelentette, s ez élethossziglan az ő kezelésébe került, körülbelül 85 rabszolgával egyetemben. A fennmaradó kétharmad részt a Custis árvák eltartása céljából letétbe helyezték. Amikor Martha Dandridge hozzáment George Washingtonhoz, a teljes Custis örökség – a rabszolgákat is beleértve – az utóbbi kezelésébe került, viszont a birtokok hasznából csak azt a jövedelmet vehette ki, amely Martha hozományának egyharmadából származott. Ez azt jelenti, hogy – a korabeli szóhasználattal élve – a „hozomány rabszolgák” (dower slaves) jogi értelemben véve nem voltak George Washington tulajdonában, de gyakorlatilag ő rendelkezett felettük és használta munkaerejüket. 5 Elsősorban rabszolgái természetes népességnövekedésének köszönhetően a Washington ellenőrzése alatt lévő rabszolgák száma folyamatosan emelkedett. 1774-ben 135 rabszolga után fizetett adót, s ezek összértéke a 2000 fontot is meghaladta. 1786-ra számuk 213 főre emelkedett, halálának évében pedig 317 fő volt. Ebből 124 volt a Washington saját tulajdonában lévő, 40-et egy szomszédjától bérelt, a fennmaradó 153 pedig a „hozomány rabszolgák” közé tartozott. 6 A fiatal Washington elsősorban dohánytermesztéssel foglalkozott, ám az egyre kevésbé felelt meg neki. A dohány viszonylag hamar kimerítette ugyanis a termőtalajt, ezért Washington az általa termelt dohány minőségével és eladási árával is elégedetlen volt. Így alternatív tevékenységekkel próbálta megőrizni birtokai Szerk. Háda Béla et al. Bp. 2009. Urbán Aladár amerikai történelemre vonatkozó munkásságára lásd Egy életpálya vonzásában. Interjú Urbán Aladárral, készítette Pelyach István. Aetas 24. (2009) 175– 177.; Lévai Csaba: Az amerikai forradalom megítélése a Magyarországon megjelent történeti irodalomban a szocialista rendszer időszakában. In: Acta Universitatis Debreceniensis Series Historica 57. Történeti Tanulmányok 19. Szerk. Velkey Ferenc – Erős Vilmos. Debrecen 2012. 144–147. 5 L. Scott Philyaw: Washington and Slavery. In: A Companion to George Washington. Ed. Edward G. Engel. Malden–Oxford 2012. 105–106. 6 Uo. 106.; Francois Furstenberg: In the Name of the Father. Washington’s Legacy, Slavery, and the Making of a Nation. New York 2006. 73.
