Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Deák Ágnes: Fegyverek helyett tollal
DEÁK ÁGNES 509 is.21 A kiadvány a nagyközönség előtt is hirdette, hogy a „magyar terrorizmus elesett áldozatai” számának publikálását a magyar, lengyel és német emigráns propaganda ellensúlyozásának igénye tette szükségessé. Személyes lejárató kampány előkészületei Bach belügyminisztert valóban komolyan nyugtalanította a külföldön, főként Angliában erősödő Ausztria-ellenesség, a magyar politikai emigráció (Angliában Pulszky Ferenc) politikai befolyásának lehetséges erősödése, ahogy írta, „az egyébként oly józan” angliai közvélemény és különböző németországbeli sajtóorgánumok magyarbarát propagandája. Úgy látta, a növekvő magyarszimpátiák ellensúlyozására nem elegendő a hivatali iratok feldolgozása, a statisztikai kimutatás, hanem a magyar kormányzat vezető férfiainak lejáratására, szervezett „karaktergyilkosságra” is szükség lehet: „a magyar forradalom motívumait, valamint vezetői egész magatartásának mozgatórugóit alaposan megvilágítani és megkérdőjelezhetetlen forrásokból származó dokumentumokkal bebizonyítani, mily kevéssé méltók a forradalom vezetői és fő támaszai arra a figyelemre és a csodálat azon magas fokára, melyet maguknak ezernyi visszaéléssel igyekeznek Angliában biztosítani”. 1849. november 18-án utasította bizalmasan Geringer bárót, hogy a lehető leggyorsabban gyűjtsön terhelő információkat, különösen Kossuth Lajosra vonatkozóan. Megnevezte Luka Sándort (Hont megye egykori adminisztrátorát, aki politikai pályáját az 1830-as években még az ellenzék táborában kezdte), illetve a már említett Szent-Ivány Vincét (egykori helytartótanácsost), mint akik bizonyára segédkezet nyújthatnak ebben számára. 22 Geringer ezután Hegyessy Péterhez, a királyi ügyek már említett helyettes igazgatójához, Szirmay Sándor grófhoz, az észak-keleti vármegyékből álló, kassai székhelyű polgári kerület főbiztosához, Kapy Edéhez, az Eger központú polgári kerület vezetőjéhez, illetve Augusz Antal báróhoz, a pécsi székhelyű, dél-dunántúli megyéket felügyelő császári főbiztoshoz fordult. Ezenkívül Körmöczy Imrét, nagyváradi 21 Verzeichniß der unter der insurrectionellen Regierung Ungarns durch Martial- oder Statarial- Gerichte hingerichteten, oder ohne Justiz hingeschlachteten Individuen. Vezeichniß über die in der Serbischen Woiwodschaft und dem Temescher Banate während des Krieges mit den ungarischen Rebellen, sowohl von denselben als von den Commissären des Ludwig Kossuth erfolgt. „Die Kais. Königl. politische Erhebungs-Commission” aláírással. Wien, 1850. ápr. 27. keltezéssel nyomtatvány. Ér -tékelését lásd Hermann Róbert: Az 1849–1850. évi kivégzések. Aetas 16. (2000) 1–2. sz. 85. Emellett külön kiadvány jelent meg a délvidéki harcokban elesettekről. 22 Alexander Bach leirata Karl Geringerhez. Bécs, 1849. nov. 18. MNL OL D 51 1849:162. (A német nyelvű levéltári forrásokat saját fordításomban közlöm. D. Á.) Kosáry Domokos állítása, miszerint 1851-ben Schwarzenberg miniszterelnök igyekezett Kossuth Zemplén megyei egykori botrányait felhasználni, nyilvánvalóan erre az akcióra utal. Lásd Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. 2. bővített kiadás. Bp. 2002. 96.