Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Deák Ágnes: Fegyverek helyett tollal
DEÁK ÁGNES 507 közigazgatási vezetők (a Pest megyei javaslatok nem maradtak fenn) összesen 52 főt (Pest város: 21 fő, jász-kun kerület: 2 fő, Esztergom megye: 9 fő, Buda: 20 fő) terjesztettek fel uralkodói elismerésre. Mindemellett jelezték: bár a trón iránti hűségről általában véve a lakosok nem feledkeztek meg (láthatólag igyekeztek a lakosságra vetülő illojalitás gyanúját oszlatni s a felelősséget a forradalmi vezetők elvetemültségére és a forradalmi terror fenyegetésére hárítani), a kormánnyal szembeszállókat ért inzultusok nyomán − ahogy Madarassy László Pest megyei alispán fogalmazott – „a hatalmat bitorlott forradalmi kormány rettegtető politicája egy részről, más részről pedig a fanatisalt pór nép fenyegetései örökös rémülésbe[n] tartották a jobb érzelmü lakosokat”, ezért tettleges ellenállást nemigen tanúsítottak. Jagasits Sándor Esztergom megyei királyi biztosa még tovább ment, s óvatosan ugyan, de jelezte: az általa javasoltak sem igazán voltak eltökélt ellenfelei a megelőző magyar kormányzatnak: „kénytelen vagyok Méltóságod előtt szokott őszinteségemmel bevallani, miszerént valjon azok csupán Urunk királyunk eránti hívségük miatt szenvedtek-é bántalmakat, vagy csak azért, mert az események őket hivatalban találták, állítani alig merném, minthogy azonban hiszem, hogy azok kitüntetése a legjobb magyarázatot vonand maga után”, indítványozta uralkodói elismerésüket. Szent-Ivány végül megrostálva a javaslatokat összesen 9 főt (5-öt Pestről, 4-et Budáról) javasolt Ferenc József Érdemkeresztre, illetve 13 főt (4 főt Pestről, 4 főt Budáról, 5 főt Esztergom megyéből) uralkodói elégedettségnyilvánításra. Macchio vezérőrnagy azonban ezt is sokallta. 15 Nem volt könnyű az ország központi területein – Szent-Ivány szavaival élve – a „forradalmi szörny bárdja alatt elhullottak” névsorának összeállítása sem, amely már 1849 őszén megkezdődött: a belügyminiszter megbízásából mindenekelőtt azokat a katolikus lelkészeket kellett jelenteni, akik „akár a forradalmi kormány, akár a felbőszített népség részéről halált avagy személyes bántalmat, testi sérelmet vagy fogságot szenvedni kénytelenítettek”.16 A világiakat illető forradalmi törvényszéki ítéletek kivizsgálása is folyt,17 de szisztematikus összeírásra láthatólag csak 1850 elején került sor. A civil és a katonai hatóságok párhuzamosan indították el az akciót. Bach január végén szólította fel Geringert a lista elkészítésére (azzal egyidejűleg kimutatást kérve az 1849 őszétől a császári hadbíróságok által halálra ítélt személyekről is). A császári biztos Hegyessy Pétert, a királyi ügyek helyettes igazgatóját 15 A kitüntetésre javasoltak listáit lásd MNL OL D 77 1850:121., 568., 643.1201.; Madarassy László jelentése Szent-Ivány Vincéhez. Pest, 1849. dec. 27. Uo. 1850:6.; Jagasits Sándor jelentése Szent-Ivány Vincéhez. Esztergom, 1850. jan. 10. Uo. 1850:643.; Szent-Ivány Vince jelentése Karl Geringerhez. Pest, 1850. jan. 19.; Florian von Macchio átirata Karl Geringerhez. Pest, 1850. ápr. 13. MNL OL D 51 1850:585. A magyar nyelvű forrásokat modernizált helyesírással közlöm. 16 Karl Geringer leirata Szent-Ivány Vincéhez. Pest, 1849. nov. 22.; Szent-Ivány Vince körlevél-fogalmazványa. Pest, 1849. nov. 28. MNL OL D 77 1849:3740. 17 Vö. Szent-Ivány Vince levélfogalmazványa Koller Ferenchez, Pest város ideiglenes polgármesteréhez. Pest, 1849. nov. 15. MNL OL D 77 1850:198.
